Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
szervezettel együtt a szegedi szociáldemokraták is csatlakoztak az akcióhoz. A mozgalom célja az volt, hogy a kongresszus döntsön a párt sorsáról. Febmár 5-én a szegedi és Szeged környéki szociáldemokrata vasutasok nagygyűlést tartottak, amelyen Szurdi István országgyűlési képviselő és Antalffy György mondott beszédet. A Szegedi Népszava tudósítása szerint a helyi vasutasság „impozáns nagygyűlésen tett hitet a harcos Szociáldemokrata Párt mellett”.171 1947 végén a legaktívabb ellenzéki párt, a Pfeiffer-párt felszámolása, továbbá más ellenzéki vezetők (Peyer és társai) ellen indított rendőrségi, bírósági eljárások a politikai élet szereplői és a közvélemény számára is egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy az történik az országban, amit a kommunisták akarnak, vagyis a kommunista párt-a Szovjetunió támogatásával-kisajátította az országban a politikai hatalmat. A mindennapi életben az emberek ezt úgy érzékelték, hogy az állami intézményekben, hivatalokban, az államosított üzemekben a kommunistáké, az ott működő kommunista pártszervezeteké lett a döntő szó, ők diktáltak abban, hogy mi történjen az üzemben, a hivatalban, az intézményben. Az emberek ebből azt a következtetést vonták le, hogy egzisztenciájuk megvédéséről csak úgy tudnak gondoskodni, ha belépnek a kommunista pártba. 1947 végén, 1948 elején erőteljesen megnövekedett a kommunista pártba jelentkezők száma. A kommunista pártszervezetek tudatosan törekedtek arra, hogy a szociáldemokrata párt tagjait átcsábítsák magukhoz, s ezzel gyöngítsék az MSZDP-t. Szegeden is nagy arányban kibontakozott ez a folyamat. Zöld Sándor 1948. január 18-án a kommunista pártbizalmiak értekezletén a kommunista hatalomátvételt ezzel a kijelentésével adta tudtul hallgatóinak: „Az ország visszavonhatatlanul a dolgozóké lett”. Az MKP február 1-jén tartott IV. nagyszegedi konferenciáján megállapították, hogy egyre többen lépnek be a kommunista pártba, főleg az üzemekben. Zöld Sándor azt is elmondta, hogy a nagybankok államosítása következtében a szegedi üzemek nagy része állami tulajdonba került, és a munkásságnak több mint fele ezekben a gyárakban dolgozik. Ezekben az államosított üzemekben már a kommunista pártszervezetek döntő befolyása érvényesült. Zöld Sándor politikai beszámolójában bírálta a helyi szociáldemokrata vezetőket mondván, hogy „nem egyértelmű az álláspontjuk a két munkáspárt egyesülését illetően”. A jobboldali szociáldemokrata törekvések elítélését várta tőlük. A Délmagyarország a következő napokban többször adott hírt arról, hogy országosan és Szegeden is egyre többen lépnek át a szociáldemokratáktól a kommunista pártba, és nem szociáldemokraták is kopogtatnak a párt ajtaján. A helyi kommunista lap támadást indított a jobboldalinak kikiáltott szociáldemokrata vezetők ellen. Február 19-én azt írta, hogy „jobboldali szociáldemokraták szabotálják a termelést az Újszegedi Kendergyárban”. Közben febmár 18-án az MSZDP nagy-budapesti vezetőségében puccsot hajtottak végre. A párt elnökének, Szakasits Árpádnak moszkvai tartózkodását, távollétét felhasználva alapszabály-ellenesen összehívták a végrehajtó bizottságot és a párt önállósága mellett kardoskodó vezetőket - köztük Kcthly Annát - kizárták a pártból. Ezzel megkezdődött a vidéki szervezetekből is a jobboldaliaknak tekintett vezetők eltávolítása. Szegeden február 20-án szociáldemokrata üzemi munkások egy csoport 134
