Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
A nagy nyilvánosság előtt lezajlott népbírósági tárgyalás nem volt képes egyértelműen bizonyítani a közvélemény számára az államellenes összeesküvés vádját, és azt, hogy a vádlottak az imperializmus és a nyugati magyar emigráció megbízásából cselekedtek volna. Az időközben felszámolt Pfeiffer-párt lejáratásához és a lakosság megfélemlítéséhez azonban nagymértékben hozzájárult. A Pfeiffer-párt felszámolását célzó támadással egyidőben rendőrségi akció indult Peyer Károly és csoportja ellen is. Október közepén nyilvánosságra hozták, hogy a rendőrség újabb, demokratikus államrend és köztársaságellenes szervezkedés nyomára bukkant. Az összeesküvők Pisky-Schmidt Frigyes szociáldemokrata népügyész lakásán tartották megbeszéléseiket. Pisky és társa azonban már szeptember végén külföldre távozott. A vádak szerint Peyer tudott a szervezkedésről. A Délmagyaror- szág november 15-én közölte, hogy Peyer mandátumának felfüggesztését kérték az országgyűléstől. A közlemény tudtul adta: „a munkásosztály árulója idegen nagyhatalmaknak kémkedett”. Másnap a lap már nagy cikkben taglalta, hogy „Valentiny Ágoston is tagja volt a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló kémszervezetnek. Amerikai csapatokat akartak az ország nyakára hozni a peye- rista összeesküvők”. A cikk azt állította, hogy a szervezkedésbe Valentiny vonta be Peyert. November 21 -én az országos és a helyi lapok azt közölték, hogy Peyer Károly illegálisan külföldre távozott. Külföldre távozásuk ellenére vádat emeltek Peyer, Pisky és társai ellen, s a vádiratban szerepelt Valentiny neve is. Őt azonban ekkor nem tartóztatták le és nem ítélték el. 1950-ben azonban koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélték. 1955-ben szabadult, s később rehabilitálták.168 A fő helyi ellenzéki vezetőt, Nagyiván Jánost, aki ellen már 1947 tavasza óta bűnvádi eljárás folyt, csak 1948 március elején tudta elfogni a rendőrség, mert az algyői tanyákon bujkált. A népbíróság 15 év börtönre ítélte, amit később másodfokon 7 évre mérsékeltek. Örley Zoltán altábornagy, a honvédkerület volt parancsnoka, a Polgári Demokrata Párt egyik helyi vezetője ellen, akivel vitájuk támadt a kommunista vezetőknek, nem politikai indokkal, hanem gazdasági bűncselekmények gyanújával indítottak eljárást. 1948 január közepén a honvédtörvényszék Örleyt hűtlen kezelés és hivatali visszaélés vádjával 8 hónapi börtönre és rangvesztésre ítélte.169 Ezek a rendőrségi, bírósági eljárások, büntetőperek, a meghozott súlyos ítéletek arra figyelmeztették a lakosságot, hogy az egyre inkább kommunista irányítás alá kerülő hatalom leszámol azokkal, akik szembeszállnak a kommunista hatalomkisajá- titás folyamatával. A legaktívabb ellenzéki párt, a függetlenségi párt felszámolása pedig egyre inkább nyilvánvalóvá tette a lakosság számára, hogy Magyarországon egyre kevésbé érvényesül a demokrácia. A hatalmat a kommunista párt sajátította ki. 132
