Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
sei fogadtak: „Eljön a mi időnk!” Falcione azt mondta, hogy még ebben az évben kitör a háború, és a baloldaliakat fel fogják akasztani. Másnap az újságok hírül adták, hogy az államvédelmi osztály őrizetbe vette a szökni készülő Falcione Kálmán és Fodor István Pfeiffer-párti képviselőket. (Az országgyűlés megszüntette a Pfeiffer-párt képviselőinek mandátumát.) Gaál Róbertét már korábban letartóztatták. Bárkányi Ferencről pedig azt közölték, hogy Budapesten bujkál. (Bárkányi és Vándor Ferenc külföldre távozott.) A közlemény arról is szólt, hogy megtalálták a függetlenségi párt helyi szervezetének titkos névsorát, és kiderült, hogy szegedi tőkések pénzelték az összeesküvőket. Nem lehet tudni, hogy a közlemények mennyi valóságos elemet tartalmaztak, szándékuk azonban nyilvánvaló volt. Az ávó nyugalmazott katonatiszteket is letartóztatott, köztük Magyar Pál ny. vezérőrnagyot, a Nyugállományú Katonatisztek Országos Szövetsége szegedi szervezetének elnökét, aki pedig 1944-ben zsidó munkaszolgálatosokat mentett, és náciellenes, demokratikus felfogásáról tett tanúbizonyságot. A vádlottak közül, akik beismerő vallomást tettek, egyedül ő nem volt hajlandó vallomást tenni a rendőrségen, mert mindenképpen ártatlannak tartotta magát.166 A helyi lapok által beharangozott, 17 vádlott ellen indított népbírósági büntetőper 1948. január 19-én kezdődött a városháza közgyűlési termében, amelyet zsúfolásig megtöltöttek az érdeklődők. A népbírósági büntetőtanács elnöke Kiss Dezső volt. A tárgyalás - szünetekkel - több hétig tartott. Az elsőrendű vádlott Falcione Kálmán, mint később a többi vádlott is, visszavonta rendőrségen tett beismerő vallomását és ártatlannak vallotta magát. Védekezésül előadta, hogy ő nem vett részt a Pfeiffer-párt szervezkedésében. Pfeiffer Zoltán felkérésére vállalta el az országgyűlési képviselőjelöltséget, aki azt mondta, hogy gazdálkodó (Fodor István), iparos (Bárkányi Ferenc) mellett egy entellektuellre is szükség van a jelöltek között. A vádiratban szereplő Kálmán-napi ebéden több mint negyvenen vettek részt, ahol sok minden elhangozhatott, de államellenes kijelentéseket nem tettek. Demokrata felfogásúnak vallotta magát, s elmondta, hogy 1919-ben Szatymazon századosként több szegedi tanácsköztársasági vezetőt, köztük Czibula Antalt, azzal mentett meg a Prónay-fiúk karmaiból, hogy a szegedi ügyészségre szállíttatta őket. D. Nagy Géza az államellenes szervezkedés vádját azzal igyekezett cáfolni, hogy a nyugalmazott katonatisztek többsége idős, beteg ember volt (még a „kriptaszökevény” kifejezést is használta velük kapcsolatban), akikkel nem lehetett volna államellenes szervezkedésbe fogni. A fővádlottak közül egyedül Gaál Róbert ismerte el bűnösnek magát abban, hogy engedély nélkül elhagyta az ország területét. A többi fővádlott egyértelműen tagadta bűnösségét. A többi vádlott közül néhányan részben elismerték bűnösségüket a tárgyaláson is. A népbíróságnak nem sikerült bebizonyitania a vádlottak bűnösségét, mégis súlyos büntetéseket rótt ki rájuk. Falcione és Fodor 10-10 év fegyház, a két szökésben lévő képviselő, Bárkányi Ferenc és Vándor Ferenc 8-8 év kényszermunka, D. Nagy Géza 5 év fegyház, Gaál Róbert 5 év kényszermunka, Magyar Pál 2 év fegyház büntetést kapott. Később a Népbíróságok Országos Tanácsa enyhítette büntetésüket.167 131
