Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Polgári ellenzéki pártok jelentkezése

A koalíciós és az ellenzéki pártok közötti harc kiéleződését jelentette, hogy a pol­gári ellenzéki pártok a választások során tapasztalt visszaélések, a „kékcédulás” sza­vazási csalások miatt nyújtottak be petíciót a Választási Bírósághoz, a baloldali, a koalíciós pártok pedig a függetlenségi párt ajánlási ívei egy részének hamis volta mi­att. A bíróság az ellenzéki pártok petícióját visszautasította, a baloldali pártokénak vi­szont helyt adott, s az eljárás végül a függetlenségi párt mandátumainak megszün­tetését eredményezte.163 A belpolitikai helyzet alakulását nagyban befolyásolták a világpolitikában, az eu­rópai helyzetben bekövetkezett változások. Nyugat-Európában az USA által meghir­detett Marshall-terv eredményeképpen az egyes országok kormányaiból sorra kiszoritották a kommunista pártokat. Sztálin megtiltotta a szovjet befolyás alatt álló kelet-európai országoknak, hogy elfogadják a Marshall-segélyt. Az imperialista be­hatolás elleni harc érdekében létrehozták a kommunista pártok Tájékoztató Irodáját (Kominform), amelynek fő megállapítása az volt, hogy a világ két táborra szakadt: az imperialista és a békeszerető országok táborára. Vagyis ez azt jelentette, hogy meg­kezdődött a hidegháború. Mindezek nyomán a Szovjetunió a kelet-európai országok­ban - katonai jelenlétére is alapozva - növelte politikai befolyását az egyes országokban, és az imperializmus elleni harc közös érdekeire hivatkozva előírta a po­litikai változások, a politikai rendszer átalakításának meggyorsítását. Az ellenzéki politikai erőket az imperializmus ügynökeinek nyilvánitották, és ellenük a rendőrségi fellépést állították előtérbe.164 Hazánkban is ez történt. A politikai rendőrség ezután még alaposabban ellenőrzés alá vonta az ellenzéki pártokat, különösen a Pfeiffer-pártot. Pfeiffer Zoltán - érezve az ellene és pártja ellen irányuló fokozott politikai rendőrségi ellenőrzést - november 4-én váratlanul külföldre távozott. Már november 13-án az Egyesült Államokban nyilatkozatot bocsájtott ki, amelyben élesen bírálta a Szovjetuniót, a magyar kor­mányt, a kommunista pártot és az itthoni rendszer megdöntése érdekében a nyugati hatalmak fegyveres beavatkozásáért emelt szót. Ezzel megpecsételte pártjának ittho­ni sorsát. A Választási Bíróság november 16-án határozatot hozott a Pfeiffer-párt fel­oszlatásáról, amit a kormány november 30-án véglegesített.165 Mindeközben a politikai rendőrség a függetlenségi párt szegedi szervezetének működését, a vezetők tevékenységét is fokozottan figyelemmel kisérte és november közepén akcióba lépett. A helyi lapok november 18-án közölték: „Hazaáruló, állam­ellenes összeesküvést leplezett le a szegedi rendőrség államvédelmi osztálya - Rém­hírterjesztő központ a Pfeiffer-párt szegedi székházában - Az összeesküvők Sulyokot akarták megtenni államfőnek, Nagy Ferencet miniszterelnöknek, Pfeiffer Zoltánt belügyminiszternek”. A hosszú közlemény tudtul adta, hogy rémhírek, hábo­rús hírek terjengenek az országban. Ezeket azonban rendszeresen és szervezetten ter­jesztették és a rémhírterjesztő csoport központja a Magyar Függetlenségi Párt szegedi szervezetének helyisége volt. A csoportot D. Nagy Géza hírlapíró irányította. D. Nagy Géza az első világhábo­rúban huszártisztként vett részt, az 1930-as években hirdetési ügynökként, majd új­ságíróként tevékenykedett. A háború alatt nyugatra menekült, majd 1945-ben 129

Next

/
Thumbnails
Contents