Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Polgári ellenzéki pártok jelentkezése

nem vették észre, hogy mindaz, amit megállapítottak, az éppen a város polgároso- dottságát, polgári jellegét bizonyítja, s a helyi kommunistáknak e felismerés jegyében kellett volna politizálniuk. Sokat elárul a kommunista politika jellegéről, hogy a jelentés a város mezőgazdasága, parasztsága helyzetének elemzése során már használja a kulák kifejezést. Ez annak a bizonyítéka, hogy a párton belül már ekkor irányadónak tekintették azoknak a fogalmaknak a használatát, amelyekkel a szovjet politika élt, s követendőnek tartották azt is, ami a Szovjetunióban végbement.161

Polgári demokrácia vagy kommunista hatalomkisajátítás?

A választások eredményei azt mutatták, hogy az országban többségben vannak a polgári fejlődést akaró, a polgári demokrácia talaján álló politikai erők. Az ellenzéki pártok közel 40%-os együttes szavazatarányt értek el. A legyengült, de továbbra is a polgári érdekek, a polgári életforma védelmét, az önálló parasztgazdaságok és más vállalkozások függetlenségét és szabad fejlődését hirdető kisgazdapárt elnyerte a szavazatok valamivel több, mint 15%-át. Együttesen tehát abszolút többségre tettek szert.

Szegeden a polgári politikai erők győzelme még nagyobb arányú volt. E politikai erők - noha a mérsékeltebbek elfogadták a tőke ellenőrzésének és bizonyos fokú államosításnak a szükségességét - a proletárdiktatúrával szemben a polgári demokrácia hívei voltak. Az MKP vezetői tudták, hogy a polgári fejlődés, a polgári demokrácia legtevékenyebb védelmezője a függetlenségi párt, amely egyben erőteljes kommunistaellenes propagandát folytatott. Révai József Szabad Nép-beli cikkében még a következőképpen magyarázta a helyzetet: „A választás eredménye kétségkívül azt mutatja, hogy a magyar reakció még mindig erős, de nem mindegy, hogy a reakció erői meg vannak-e osztva vagy egy táborban egyesülve lépnek-e fel. Még a koalíción kívül álló pártok szavazatait sem lehet egyszerűen összeadni: e kisebb középpártokra esett szavazatok és a Pfeiffer-pártra esett szavazatok korántsem alkotnak együttvéve egységes reakciós blokkot.”

Kovács István, az MKP szervezési osztályának vezetője későbbi beszédében már a valóságtól jócskán elrugaszkodva fogalmazta meg szélsőséges véleményét: „A Pfeiffer-párt, amely Sulyokéknak egyenes folytatása, és az amerikai imperializmus magyarországi ötödik hadosztálya, főleg Budapestről és Tiszántúlról kapta szavazatait. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy megtévedt, nem politizáló emberektől kapták szavazataikat. Pfeifferékre a tudatosan demokrácia-ellenes elemek, Horthy hívei szavaztak. A Pfeiffer-pártra leadott 670000 szavazat arra mutat, hogy még mindig komoly, öntudatos reakciós tömegek vannak Magyarországon, elsősorban a városokban és különösen Budapesten.”162

Rákosi Mátyás Budapesten a Hősök terén tartott nagygyűlésen beszédében bejelentette, hogy a kommunista párt a legkíméletlenebb harcot fogja folytatni a függetlenségi párt ellen. A kommunista propagandában ezután egyre inkább fasiszta pártnak nyilvánították a függetlenségi pártot.

128