Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
hallgatói ellenzéki jellegű beszédet vártak tőle. Ennek ellenére a Délmagyarország továbbra is azt hangoztatta, hogy „Baloghék Sulyokék örökébe akarnak lépni”. A kommunisták továbbra is Balogh páter pártját támadták, holott érezhető volt, hogy gyakorlatilag semmiféle befolyásra nem tett szert a városban és környékén.148 A Barankovics István vezette Demokrata Néppárt (DNP) is elhatározta, hogy részt vesz a parlamenti választásokon. A párt és a kéttagú képviselőcsoport tagjaként foglalt helyet a parlamentben Bálint Sándor professzor. E párt programja a kereszténydemokrácia elveit foglalta magában a parlamentáris kormányzás és a népi önkormányzatok szükségességét hangoztatva. Elfogadta a nagytőke bizonyos fokú korlátozását, de a magántulajdon védelme és a magánkezdeményezés szabadsága fontos alapelveit képezték a programnak. A párt a vallásos, hagyománytisztelő parasztok és polgárok, értelmiségiek szavazataira számított. Ellenzéki pártnak tartotta magát, de politikáját a mérsékletesség jellemezte. A párt helyi vezetője, Bálint Sándor és társai is ezeknek az eszméknek a jegyében folytatták politikai tevékenységüket a városban.149 A Magyar Függetlenségi Párt (MFP) igen későn, július végén, a szabadságpárt feloszlása után alakult meg. Be is jelentette, hogy a szabadságpárt örökösének tekinti magát és politikáját kívánja folytatni. Programjának alapelveit a polgári demokrácia, a polgári gondolat, a magántulajdon védelme, a parasztgazdaságok, a vállalkozások, köztük a kisvállalkozások szabad fejlődésének elősegítése képezték. Harsány ellenzéki politikát folytatott. Élesen bírálta a kommunista párt által gyakorolt pártdiktatúrát, az antidemokratikus módszereket, a szakszervezetek politikai hatalmának túlsúlyát, a rendeleti kormányzást, a nyakló nélküli államosításokat, a fakultatív hitoktatás bevezetésének szándékát.150 Mivel Pfeiffer Zoltánék bejelentették, hogy a feloszlatott szabadságpárt örökébe lépnek és politikáját kívánják folytatni, ez a szándékuk méginkább érvényesült Szegeden, ahol a szabadságpárt igen nagy politikai befolyásra tett szert. A Szegedi Népszava augusztus elején arról írt, hogy Pfeifferék Nagyiván Jánost akarták megnyerni létrehozandó szegedi szervezetük élére, Nagyiván ellen azonban büntetőeljárás folyt, így ő nem vállalhatott pártfunkciót. A Magyar Függetlenségi Párt szegedi szervezete Koró-Króh Imre vezetésével alakult meg. Róla a Délmagyarország azt írta, hogy a Demokratikus Fehérkeresztesek asztaltársaságának tagja, aki már eddig majdnem minden pártnak felajánlotta szolgálatait.151 A helyi kommunista vezetők nem ismerték fel, hogy milyen veszélyt jelent pártjuk számára a szabadságpárt örökébe lépett Pfeiffer-párt megalakulása a városban. Zöld Sándor augusztus 2-án a dohánygyárban mondott választási beszéde ezt bizonyította. Balogh páter pártjának alsóközponti zászlóbontó gyűléséről azt mondta, hogy „temetési hangulat” jellemezte. A Sulyok-párt önfeloszlását nagy győzelemnek minősítette, s ezt mondta: „A Sulyok-párt bukásához mi is hozzájárultunk [...] fasiszta pártnak nyilvánítottuk [...] ellene folytatott harcunk azt eredményezte, hogy Szegeden hamarabb bukott el, mint országosan [...] Tömegei zavarban vannak, mert nem tudják, hova csatlakozzanak.” 119
