Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
Az egyetem egyes karain részleges sztrájk kezdődött. Az egyetemisták még 21-én is tartottak felvonulást a Kálvária utcán, amit a rendőrség szétoszlatott. Erről a hivatalos rendőrségi jelentés is beszámolt, s újra közölte, hogy „alaptalanok a diáktüntetéssel kapcsolatos halálesetekről szóló rémhírek”. Március 22-én a püspök felhívására a katolikus egyetemi ifjúság beszüntette a sztrájkot.133 A három napig tartó diáktüntetések óriási izgalmat és nyugtalanságot váltottak ki a város lakossága körében. A lakosság nagy többségének érzelmeit, véleményét jól tükrözi Hamvas Endre püspök Ifjúságunk című vezércikke, amit a Szegedi Kis Újság március 23-i, vasárnapi száma közölt: „Ifjúságunk tüntetni ment ki az utcára. Tette ezt magától, tanárai tudta és beleegyezése nélkül, lavinaszerű lelkesedéssel. Amit tett, jószándékkal tette, ezt el kell ismernünk nekünk, kik helytelenítjük az iskolai fegyelem ilyen lazítását [...] Az ilyen tüntetések veszedelmeket rejtenek magukban, ami részben bekövetkezett [...] Nagyon fájdalmasan érintett bennünket a munkásság felvonultatása az ifjúság ellen. Nem szabad a munkásságot az ifjúsággal szembeállítani és ellene felvonultatni! Munkások gyermekei, munkásifjak testvérei is kivonultak tüntetésre. Munkásasszonyokat láttak gyermekeik mellett vitatkozni az ellentüntetőkkel. Munkásszülők is lelkesedtek az alsóvárosi és móravárosi szülői értekezleteken ugyanazon gondolatért, amelyért az ifjúság kivonult. Miért kelljen a magyar munkásnak kezet emelnie a magyar diák ellen?”1 j4 A püspök vádló szavai sok ember, a lakosság jelentős részének érzéseit fejezték ki. A munkások felvonultatása a megtévesztett fiatal tanulók, diákok ellen, megvere- tésük nagy felháborodást és elkeseredést váltott ki a lakosság körében, ami hozzájárult a kommunista párt alacsony népszerűségének további csökkenéséhez. A pártvezetőség is érezte, hogy helytelen volt ilyen módon felvonultatni a munkásokat a diákok ellen. Ezért már 20-án délután sem, és a következő napokon sem szerveztek ellentüntetést, bár az egyetemisták megmozdulásai csak március 22-én értek véget. Bóka László a polgári radikálisok Haladás című fővárosi lapjában a szegedi diák- tüntetések tanulságait levonva 1946. őszi szegedi látogatásának tapasztalatai alapján azt írta, hogy a diákok egy részét áthatja a lelkes demokratikus szellem, de szinte többséget alkotnak a régi konzervatív szellemiségűek.1" Nagyiván János szabadságpárti képviselő a parlament április 27-i ülésén részletesen ismertette a diáktüntetések lefolyását és élesen bírálta a baloldali pártok, a hatalom eljárását, intézkedéseit. A Nemzetgyűlési Napló szerint a következőket mondotta: „Most az ifjúság kiment az utcára. Miért vonult ki? Március 16-án a szegedi templomban felolvasták a hercegprímás levelét, amelyben tiltakozott a fakultatív vallásoktatás ellen és ezután a középiskolás diákok csoportba verődve tárgyalták ezt minden különösebb irányítás nélkül. Az az ötlet vetődött fel közöttük, hogy memorandumba öntik panaszaikat és azzal elmennek a tankerületi főigazgatóhoz. így jött létre ez a tüntetés. De ne is csodálkozzunk ezen, hiszen a felszabadulás utáni politika kezükbe adta a diákoknak az önkormányzatot, diákszövetséget alapítottak, tehát ők szerintük jogosan cselekedtek. 1945-ben kivezényelték őket tüntetésre, számtalan tüntetésnek tanúi voltak és látták, hogy soha nem verték szét a tüntetőket. Nem is 112
