Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Polgári ellenzéki pártok jelentkezése

Diczfalussy Ferenc vezérőrnagy, a városi rendőr-főkapitányság vezetője is meg­jelent nagyobb rendőregységgel, és többször oszlásra szólította fel a tömeget. A diá­kok azonban nem engedelmeskedtek a felszólításnak és a „Hittant akarunk!” jelszót kiabálták. Amikor a rendőrök a tömeg oszlatását meg akarták kezdeni, a diákok a Himnuszt kezdték énekelni, amit a rendőrök vigyázz-állásban voltak kénytelenek vé­gighallgatni. így próbálták megakadályozni a tüntetők az oszlatást. A Himnusz után vallásos énekeket énekeltek. Ez azonban már nem akadályozta meg a rendőröket a tö­megoszlatás megkezdésében. Fokozatosan kiszorították a tömeget a Dóm térről. A rendőrök módszere az volt, hogy a velük szemben álló, a felszólításnak nem engedel­meskedő tüntetők lábfejére ejtették a tusájával lefelé tartott puskájukat. Ezután a tüntetők nagyobb csoportja a Stefánia sétányon a tankerületi főigazgató­ság elé vonult. Közben a rendőrök a tüntetők soraiból őrizetbe vették és a rendőrségre kísérték a szervezőnek és felbujtónak tartott személyeket. A tüntetők küldöttsége Janson Vilmos főigazgatótól azt kérte, hogy a fakultatív hitoktatás bevezetése elleni követelésüket, tiltakozásukat juttassa el a parlament, a T. Ház elnökének és a kultusz- miniszternek. A főigazgató megígérte kérésük teljesítését, de azt mondta, hogy az ügy a szülők, a felnőttek, a parlament dolga. Különben is a fakultatív hitoktatás azt je­lenti, hogy aki hittant akar tanulni, az továbbra is tanulhat hittant. A küldöttség azt is kérte, hogy a rendőrség a le fogottakat engedje szabadon. Mivel e kérésre a főigazgató nem tehetett ígéretet, a tömeg zárt rendben a Kossuth Lajos sugárúti rendőrpalota elé vonult. A rendőrségi épület előtt a tömeg követelte a letartóztatottak szabadon engedését. Valamelyest csökkent a résztvevők száma. Időközben kisgazdapárti küldöttség és Pálfy főispán is felkereste Diczfalussy Ferenc rendőr-főkapitányt, akitől tájékoztatást kértek a tüntetésről. Diczfalussy elmondta, az általuk szerzett elsődleges tapasztala­tok alapján az állapítható meg, hogy felelőtlen szabadságpárti szervezők, felbujtók által ösztönzött tüntetésről van szó. Ezt bizonyítja, hogy a tüntetők soraiból fasiszta jelszavak is elhangzottak. A tájékoztatás után a küldöttség is elítélte a szabadságpárti szervezőket, majd eltávozott. Két rókusi katolikus segédlelkész a püspök nevében szintén felkereste a rend­őr-főkapitányt. Tájékozódásuk után beszédet intéztek a tüntetőkhöz, s felkérték őket a távozásra. A tüntetők azonban a püspök megjelenését és közbenjárását kérték. Azonban csak Havas Géza püspöki titkár jelent meg, aki elmondta, hogy a püspök úr sem tudott a tüntetésről, és tájékoztatást vár. A diákok ezután sem távoztak, erre a rendőrség a tűzoltóságot hívta segítségül, és vízi fecskendőkkel a délutáni órákban szétoszlatták a tömeget. A tüntetésről kiadott hivatalos rendőrségi jelentés azt állapította meg, hogy a tö­megmegmozdulás, amelyen 3 ezren vettek részt, békésen kezdődött, de a tankerületi főigazgatóság felé vonuló tömegből és az épület előtt már demokráciaellenes jelsza­vak is elhangzottak. A jelentés megismételte a Diczfalusy által elmondottakat a lel­ketlen szabadságpárti felbujtókról és szervezőkről. Szólt arról is, hogy több felbujtót és szervezőt előállítottak. Többek között Rózsa Gyulát, akit már 1946 elején egy kis­gazdapárti gyűlésen elmondott demokráciaellenes kijelentései miatt őrizetbe vettek, 108

Next

/
Thumbnails
Contents