Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Polgári ellenzéki pártok jelentkezése

de Pfeiffer Zoltán közbenjárására szabadon engedtek, s aki jelenleg a szabadságpárt tagja. Végül a jelentés azt is tartalmazta, hogy „fegyverhasználatra nem került sor”.

A lapok másnapi tudósításaikban szégyenletesnek nevezték, hogy a tüntetésre éppen március 19-én, az 1944-es német megszállás évfordulóján került sor. Ebben a szervezőket és felbujtókat adó szabadságpárt sötét szándékát, a fasizmus iránti szimpátiáját vélték felfedezni. Az események legújabb történeti feldolgozása során egyesek úgy vélik, hogy az időpont megválasztásával a tüntetés éppen a szovjet megszállás elleni tiltakozás is lett volna. A tüntetők többsége - minden bizonnyal - egyik szándéknak sem volt tudatában.'30

A történeti irodalomban azóta is vita folyik arról, hogy spontán vagy tudatosan előkészített és szervezett megmozdulás történt-e. Az a tény, hogy 19-én délelőtt 10 óra körül 11 középiskola diákjai egyöntetűen az utcára vonulnak, bizonyos előkészítettséget és szervezettséget bizonyít. A pártok közül egyedül a szabadságpárt ellenezte még a fakultatív hitoktatás felvetését is. A hivatalos rendőrségi jelentésekből egyáltalán nem derül ki, hogy az egyházi iskolák diákjai kezdeményező szerepet töltöttek volna be. Sőt-úgy tűnik-, a politikai rendőrség éppen arra törekedett, hogy elkerülje az egyházi iskolák, az egyház gyanúba keverését.

A tüntetés napján a kommunista párt küldöttsége is felkereste Diczfalussy rendőr-főkapitányt, és találkozott az éppen ott tartózkodó Pálfy főispánnal és a kisgazda- párti küldöttséggel. Olyan incidens történt, ami méginkább elmérgesítette a két párt közötti kapcsolatot. A Szegedi Kis Újság március 21-én közölte a kisgazdapárt vezetőségének az MKP szegedi végrehajtó bizottságához intézett átiratát: „Elnökségünk végtelenül sajnálja a folyó hó 19-i néma tüntetéssel kapcsolatban azokat az eseményeket és kijelentéseket, amelyeket a kommunista párt tagjai Komócsin Zoltán jelenlétében pártunkra és annak vezetőségére tettek. Amikor vezetőségünk személyesen akart meggyőződni a tüntetéssel kapcsolatos eseményekről - amelyektől pártunk tagjai távol állottak -, akkor a Kommunista Párt társaságában levő ismeretlen egyén pártunk politikai bizottságához és Pálfy főispánhoz fordult és a következő kijelentéseket tette: »Amennyiben fél órán belül nem intézkednek a tüntetés szétoszlatásában, akkor kétszáz szervezett munkást kihozunk, és magukat és az egész tüntető fasiszta bitangokat ripityára fogjuk veretni.« Sőt vezetőségünkre, mikor ez ellen tiltakoztunk - ugyanis a tüntetést nem mi szerveztük, tehát ahhoz semmi közünk nem volt - a következő kijelentést tette: »Vegyék tudomásul, hogy maguk is fasiszta bitangok.« [...] Vissza kell utasítanuk azt a hangoskodó magatartást és fenyegetések sorozatát, amelyek pártunk vezetőit a koalíción belül súlyosan és mélyen sértették. A felvonulás nem érintette a kommunista pártot, így sem oka, sem joga nem volt a kommunista pártnak, hogy tagjai, sőt egy vezetőségi tag magatartása miatt a város békéjét és nyugalmát tönkretegye. A fentiek előrebocsájtása után a legnagyobb felháborodás hangján utasítjuk vissza azt a méltatlan és minden alapot nélkülöző vásári hangot, amely mind bennünket becsületünkben, mind pedig a város főispánját, aki a kormány képviselője is, súlyosan és mélyen sértett, és egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a pártközi békét biztosítsa. Kérjük a sértegető egyénnek a pártból való azonnali kizárását, mert biztosra vesszük azt, hogy a T. Elnökség a provokálónak a kijelentéseivel nem azono109