Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
ellenére Szegeden részt vett a szociáldemokrata pártszervezet életében, előadásokat, politikai beszédeket tartott. A helyi szociáldemokrata vezetők azonban nem vele és Peyerrel, hanem az országos vezetőséggel értettek egyet. Nemcsak Valentiny, hanem a szegedi közélet már említett neves képviselői továbbra is szót emeltek a demokrácia alapelvei mellett, és a gyakorlatban is követelték betartásukat. Halasy-Nagy József november 3-i cikkében abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy az egészséges fejlődés útja a liberális demokrácia és a proletár szocializmus összeegyeztetése lehet. November 17-i A szeretet és a politika című írásában a keresztényszocializmus fő gondolatainak ismertetése mellett azt fejtette ki, hogy a súlyos politikai ellentéteket a keresztényi szeretet segítségével lehet leküzdeni. November 24-én Demokrácia és demokrácia című cikkében filozófiai és szociológiai alapossággal elemezte a szabadság és a demokrácia mibenlétét, összetevőit, alapvonásait. Kiinduló tételként a következőket fogalmazta meg: „A demokrácia mibenléte és milyensége [...] az a mérték, amellyel egy demokrácia értéke mérhető [...] A felszabadulás első mámorában egy társadalomban rendszerint a szabadságnak az a formája szokott elhatalmasodni a lelkeken, amelyet a bilincsből való szabadulás élménye hoz létre [...] A szabadságnak ezt a formáját negatív szabadságnak nevezhetnék helyesen, mert nem tudatosul benne, hogy mi mindenre lettünk általa szabadok, hanem a felszabadulás tényét érezzük és tisztábban áll előttünk, hogy mi mindentől szabadultunk, mint az, hogy mit kell szabadságunkkal kezdenünk [...] Ez az alapja a negatív demokráciának [...] A pozitív szabadság arra eszméltet rá bennünket, hogy mire vagyunk szabadok, s hogy mire kötelez bennünket ez a szabadság. Mert egy igazi szabadság, mint minden erkölcsi érték, nyilvánvalóan nem az élvezet kedvéért van, hanem súlyos kötelességeket ró ránk, amelyek teljesítését elvárja és követeli tőlünk.” A pozitív szabadság és demokrácia építésének feladatait a következőképpen foglalta össze: „Nem eszméltünk rá arra, hogy a szabadság nem élvezeti cikk, hanem erkölcsi feladat, amelyet szinte naponként újra meg újra meg kell szereznünk azzal, hogy olyan kötelességeket vállalunk, amelyek elvégzése árán és által szabadok is maradhatunk. Ezért aztán ma is inkább csak a negatív demokráciánál tartunk, s a pozitív demokrácia építését jóformán el se kezdtük. Ide majd akkor jutunk el, ha életünket teljesen a tiszta egyéni és közéleti erények alapjára helyezzük: ha kiirtunk magunk közül minden panamát, jogtalan harácsolást, megfékezzük a kiskirályokat és hűvösre tesszük a közösség vámszedőit [...] A negatív szabadság tehát nem rendet, hanem rendetlenséget szül. Az erkölcsöt fejtetőre állítja, s így demokráciája is inkább félelmet és zűrzavart kelt, nem pedig rendet és biztonságot. Az anarchista lelkű kispolgár és lumpenproletár ugyanis a közösséget is csak a maga egyéni érdekei szolgálatában tudja elképzelni. Azt hiszi, hogy a közösség fejőstehén, amelytől csak kapni lehet, de hogy azért áldozni is kell, érdekében lemondani is kell tudni, arról sejtelme sincs. Ezért aztán ugyancsak a történelem rá a bizonyíték, az ilyen anarchia a diktatúrák melegágya."116 Hamvas Endre A betlehemi jászol tanítása című karácsonyi vezércikkében szem- beszállva az egyházat ért vádakkal, időszerű politikai kérdésekkel kapcsolatban is kifejtette álláspontját. Idézi azt az egyház elleni legfőbb vádat, mely szerint a 100
