Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
delkezésre bocsátásával is kapjanak segítséget munkájukhoz. Célszerű felhasználni a Népfront-szervek különböző működési formáit a tanácstagokat érdeklő információk átadására. Szegeden a tanácsi vezetők és a Népfront szervei részéről tapasztalható volt törekvés az irányelvekben foglaltak megvalósítására. Megemlítem például, hogy 1982 szeptemberében a tanácstagok kb. felének részvételével tájékoztatót szerveztek, az összejövetel napirendjén a bizottsági munka módszerei, valamint a testületek üléseire felkészülés és a testületi munkában részvétel kérdései szerepeltek. A programról készült feljegyzésből (2106-2/1982. Titk. sz.) kiderül, hogy több javaslatot, felvetést utóbb sikerült megvalósítani. 1985 őszén a tanácsi vezetés létrehozta a tanácstagi munka tartalmi és módszertani segítése érdekében a Tanácstagi Klubot. A tanácselnök ennek célkitűzései között említette, hogy az intézmény révén a tanácstagok ismerjék meg a tanácsi munka gyakorlatát, a szakigazgatási szervek tevékenységét. A tanácstagoknak legyen módjuk kötetlenebb körülmények között találkozni egymással, a tanácsi apparátus vezetőivel és dolgozóival, legyen több alkalom az együttgondolkodásra. Esetenként a tanácsi szervezeten kívülállók meghívásával is elősegítették a tanácstagok ismereteinek gyarapítását. A Tanácstagi Klub éves program szerint általában havonta bonyolított programokat, jórészt a várakozáson felüli részvétel mellett. Az előre tervezett ismertetésen túl minden alkalommal információt kaptak a résztvevők az időszerű várospolitikai eseményekről, s bemutatkozott egy-egy szakigazgatási szerv is, ami feladataik megismertetését tette lehetővé. A Klub résztvevői helyszínen is tájékozódhattak. Például autóbuszos városnézés keretében megtekintették a folyamatban lévő jelentősebb beruházásokat, építkezéseket, felkeresték az akkoriban felújított Szegedi Nemzeti Színházat, jártak a nem túl régen létesített Vadasparkban, meglátogattak szakmunkásképző intézetet. Programjukban szerepelt műsoros fenyőünnep és az egyik tanácsi vállalat kultúrtermében közös vacsora. A testület tagjai 1987. végén információs céllal, a tanácselnök előszavával kézhez kapták a helyileg összeállított és sok közérdekű tudnivalót tartalmazó „Tanácstagok zsebkönyve 1988.” című kiadványt, ami tájékoztatásuk ugyancsak hasznos eszközének bizonyult. BEFEJEZÉS Tanulmányom előszavában igyekeztem megindokolni, hogy miért tartottam szükségesnek most, tíz évvel a tanácsrendszer megszűnése után a tanácstagi tevékenység szegedi jellemzőinek összegyűjtését és a pályázati felhívás feltételeihez igazodva — néha azokat sajátosan: kiterjesztően vagy éppen leszűkítve értelmezve — e téren szerzett ismereteim közreadását. Megítélésem szerint Szegeden a modernkori közigazgatási helytörténeti kutatások és e téren a publikációk — jószerével — a legszerényebb társadalmi elvárásokat elégítik ki csupán. Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy ennek okait kutassam, netán megállapításokat tegyek, bár néhány előidéző ténye98
