Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

ző közismert. Talán nem sértő a megítélés, ha arra utalok, hogy az érintett tudományos szervezetek évtizedeken keresztül többet tehettek volna, függetlenül attól, hogy az egyetemi kutató és oktató munka feltételrendszere, így színvonala is olyan, amilyen. Csakhogy más vidéken működő egyik-másik felsőoktatási vagy hasonló jellegű intézmény részéről mégis születtek színvonalas produktumok, vagy jönnek létre ma is.

Ismert előttem, hogy a szegedi tanácsi berkekben a korábbi időszakokban gyakran hiányzott a szükséges mérvű megbecsültsége az írásbeli dokumentumoknak. Egy- egy vezetői poszton bekövetkezett személyi változás nem ritkán együtt járt az iratok „informális” selejtezésével. Őszinte aggodalommal gondolok a későbbi korok kutatóira, ha témájukhoz esetleg ilyen írásos anyagokra lesz majd szükségük. Talán a jelenlegihez hasonló feldolgozások némileg pótolhatják a levéltári megőrzésbe nem került írásos emlékeket. Kérdéses azonban, hogy lesznek-e, s ha igen, meddig hiteles feldolgozók és feldolgozások? Örömömre szolgál, hogy a városi önkormányzat vezetése támogatja a korábbi időszakok dokumentumainak megőrzését és adott körben közreadását is.

A jelen tanulmány elkészítésénél a városi önkormányzatnál, valamint a megyei Levéltárnál őrzött iratok adataira támaszkodhattam, de segítségemre volt, hogy most már fél évszázados köztisztviselői múltam folytán számos eseményt, testületi döntést vagy vezetői ténykedést hivatali beosztásomból eredően — ha nem is részletekre kiterjedően, de legalább a végeredmény tekintetében — ismertem. A szegedi tanácstagi munka tapasztalatainak összegyűjtésénél segítséget jelentett számomra, hogy alkalmam volt a helyi adottságokat, eseményeket, a jellemzőnek vélt feltételeket korabeli országos, központi értékelésekkel is összevetni. A szakmai kiadványokban, elsődlegesen az Állam és Igazgatás című havonta megjelenő és elvi kérdésekben iránymutató, nemzetközileg is magas színvonalú tanulmányokat tartalmazó országos folyóiratban rendszeresen közreadott cikkek mellett felhasználtam más, a tanácsi tevékenység értékelésével foglalkozó kiadványokat.

Az ezeket kibocsátók közül megemlítem a tanácsok szakmai felügyeletében közreműködő Minisztertanács Tanácsszervek Osztályát, illetve későbbi utódszervét, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalát. A Tanácsszervek Osztálya első ízben 1962 novemberében „Tájékoztató” elnevezéssel rendszeresen, általában negyedévenként kiadványt jelentetett meg és juttatott el — kezdetben csak hivatalos használatra szánt jelzéssel — a tanácsi VB-elnökök részére. Ennek előszavában szerepelt az a célkitűzés, hogy a közreadott értékelések, a vizsgálatok során szerzett tapasztalatok segítsék a tanácsi feladatok megvalósítását és a munkamódszerek tökéletesítését, az irányító-szervező munka színvonalának növelését, egyúttal az államigazgatás különböző szakterületein nyújtsanak hasznos ismereteket. Később hasonló célzattal állította össze Tájékoztatóját a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is.

Nézetem szerint a szegedi tanácsi tevékenység — elsődlegesen a tanácstagi munka tekintetében — általában megfelelt az országosan tapasztaltaknak, sőt egyes vonatkozásokban — a tanácskozási központok létrehozásában és működésükben, a Lakóterületi Alap megteremtésében és hasznosításában, a tanácstagi klub megszervezésében és a választók képviselőinek tájékoztatásában — példamutatónak értékelhető. Ez a megállapítás természetesen ciklusonként és a képviseleti munka különböző jellemzői sze99