Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
esetleges változásokat figyelembe vehessék a nyilvántartásokban, s érdeklődtek: a következő évi választás alkalmával elfogadnának-e jelölést? Kiderült, hogy a tanácstagok beszámolójuk előkészítéséhez és lebonyolításához nyújtott apparátusi támogatást kielégítőnek ítélték. Számosán jelezték, hogy a beszámolóhoz csak vázlatot és jellemző adatok rendelkezésre bocsátását igénylik (a korábbi teljesen megfogalmazott beszéd helyett). Igaz, volt viszont olyan nézet is, hogy az általuk önállóan készített ismertetés munkatöbbletet jelent majd. A lakóterületi mozgalmi szervek általában segítették a beszámolók szervezését, bár a lakó- és utcabizottságok ebbéli szerepe meglehetősen eltérő értékelést kapott. A beszámolókon résztvevők száma és aktivitása nem elégítette ki a megkérdezett tanácstagokat, annak ellenére, hogy a megjelent választópolgárok kb. 30%-a felszólalt és a közel 2 ezer bejelentés mintegy 98% -a közérdekűnek minősült. A tanácstagok elmarasztalták az azokra a hivatali apparátus részéről adott, nem ritkán semmitmondó válaszokat, a konkrét intézkedések elmaradását, amiért gyakoriak az évről évre visszatérő felvetések. A választók e miatt nem becsülik a tanácstagi munkát, a képviselő erőfeszítéseit nem ismerik el, és véleményére nem tartanak igényt; ez volt elég széles körben a tanácstagi meglátás. A tanácstagok egyharmada részéről felvetődött igény a választókerületi határok módosítása iránt. Szorgalmazták a lakó- és utcabizottságok hatékonyabb közreműködését a lakosság szervezésében, s indítványozták, hogy azok a — főként tanácsi — vállalatok, melyek munkája a lakosság jelentős részét érinti (városgazdálkodási, ingatlan- kezelő vállalat), vezetőikkel képviseltessék magukat a beszámolókon, hogy a választó- polgárok szakszerű és megalapozott választ kapjanak felvetéseikre. A felmérés eredménye szerint a 133-ból 96 tanácstag a következő ciklusra is vállalna jelöltséget. Betegség, de esetenként sértődöttség miatt 25-en nem jelöltetnék magukat, a többiek ekkor még nem döntöttek. Két évvel később a Népfront városi titkára és a tanácselnök az 1980-ban megválasztott tanácstagok munkájának tapasztalatairól 1983. szeptember 15-ei keltezésű jelentésben számolt be (II. 1567/1983. szám), ezt a tanács 1983. október 26-ai ülésén tárgyalta. Előzőén a Népfront tíz ideiglenes bizottságot hozott létre, hogy a tanácstagokkal beszélgetés alapján mérjék fel a ciklus első felében végzett munkájuk eredményeit és a jövő tennivalóit. Megállapították, hogy a tanácsülések vitája kellő aktivitású, de az üléseken a részvétel csökken. Az ülések elhúzódnak, mert a viták résztvevői gyakran eltérnek a tárgytól, a napirendek előadói nem ritkán felesleges, hosszú kiegészítést ismertetnek az írásbeli jelentésekhez. Sok a szóbeli interpelláció, ezek jelentős része tanácsülésen kívül is elintézhető lenne. A napirenden szereplő kérdéseket az érintett tanácsi bizottságok megtárgyalják ugyan, de esetenként későn kapják meg a jelentést, így felkészülésük nem kellően megalapozott. A tanácstagok választókerületi munkájában az éves beszámolók dominálnak, bár ezeket inkább csak az időskorú polgárok látogatják, fogadóóra tartása a tanácstagok részéről ritka. Amint már jeleztem, volt olyan kezdeményezés, hogy a tanácstag munkahelyén is adjon tájékoztatást tevékenységéről és a tanácsi szervek munkájáról, de ez nem sok eredményt hozott. A munkahelyi vezetők jelentős része nem is „lelkesedett” azért, hogy egy-egy munkatársa tanácstagi megbízást vállalt. 94
