Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
hez a tevékenység sokkal nagyobb propagandája is hozzájárulhatott volna, elsődlegesen a helyi sajtó részéről. Csupán jelzem, hogy 1982-ben az első három negyedévben a 115 városi választó- kerületből 33-ban végezték el a lakóterületi szemléket, mégis úgy, hogy a különböző jellegű városrészekre (régi többszintes, magas beépítésű lakótelepi részek, kertvárosi, valamint peremterületi választókerületek) kiterjedjenek. Bár az akciók némi eredményt is hoztak, sikeresebbek lehettek volna, ha a tanácstagi aktivitás nagyobb mértékben érvényesült volna ezen a területen is. Ezt a megállapítást a sikeresen zárult akciók alátámasztották. 10.) A tanácstagok által végzett képviselői munkát egyrészt a választók értékelték folyamatosan, ennek különböző megoldásai alakultak ki az idők folyamán, főként a törvényben kötelezően előírt beszámolók adtak erre alkalmat. A választókkal való állandó kapcsolatuk természetesen más formákban is jelentkezett (például a lakosok társadalmi munkában való részvételre mozgósítása), ezekről a jelen feldolgozás más helyén igyekszem részletező ismertetést adni. A tanácstagi működés eredményeit, de természetesen az észlelhető hiányosságokat a választókon túlmenően további területeken is indokolt volt figyelemmel kísérni, az okokat felkutatni és a tapasztalatokat a munka javítása érdekében hasznosítani. Ez a tanácsi vezetés, a tisztségviselők számára éppen úgy szükséges volt, mint a tanácstagok jelölésénél fontos szerepet vállaló Népfront-szerv részére. Hangsúlyozni kell azonban, hogy sem a tanács testületé (s különösen nem a tisztségviselők), sem pedig a Népfront nem volt jogosult közvetlen beavatkozásra, ha a tanácstag tevékenységében negatívumokat észleltek. Az összeférhetetlenségi okok, illetve a visszahívási eljárás törvényileg szabályozott eseteit leszámítva nem volt mód a kifogásolt állapot quasi kényszerítő eszközökkel megszüntetésére. De ilyen körülmény, helyzet nem is adódott gyakran. A Népfront-szervek és a tanácsi vezetők a tanácstagok képviseleti munkáját mégis figyelemmel kísérték. Ennek az volt a legfőbb indoka, célja, hogy kialakítsák azokat a módszereket, melyek segítségével a képviselői tevékenységet elő tudják mozdítani, a tanácstagok számára munkájukhoz támogatást tudnak nyújtani. A feltárt jó tapasztalatok vagy az észlelt negatívumok egyaránt hasznosak e cél elérése szempontjából. A tanács 1961. június 8-ai ülésére a tanácstagok tömegkapcsolati tevékenységéről készített beszámolót a VB-titkár. A jelentés kitért a kedvező jelenségek mellett arra is, hogy a tanácsülésekről viszonylag sokan hiányoznak, egyes előterjesztések nem köz- érthetőek, ha a felszólalók ellenvéleményt nyilvánítanak, a vezetők ezt nem fogadják el, így a döntésekben a tanácstagok nem érdekeltek. Előfordult, hogy a városi és a kerületi tanácstagok azonos témáról eltérő tájékoztatást adtak. Hasonló jellegű felmérésekre különösen a 70-es évek végén, a 80-as évek első felében találunk több dokumentumot (a Szervezései és Jogi osztály 2221/1979./július 2./ számú jelentése például a tisztségviselők részére). Ismeretes — e feldolgozásban is többször jeleztem már —, hogy ez idő tájt 1980-ban és 1985-ben volt általános tanácstagi választás. így érthető, hogy 1979 tavaszán az ezzel megbízott tanácsi munkatársak az éves tanácstagi beszámolókat követően véleményt kértek a tanácstagoktól e programjuk előkészítéséről és lebonyolításáról, egyeztették személyi adataikat, hogy az 93
