Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
sodik tagja volt a KISZ-nek az öt évvel korábbi 41%-kal szemben, országosan is nőtt némileg arányuk, 28%-ról 30%-ra. 1985-ben a szegedi tanács tagjainak több mint a fele újként került a testületbe, ez 7%-os növekedést jelentett a 80-ban kezdődő ciklushoz viszonyítva. Az is figyelmet érdemel, hogy e két választás eredményeként a tanácsi testület tagjainak több mint 2/3-da új képviselőként kapott a választóktól megbízatást. Az országos adatokból hasonló megállapítások tehetők. Úgy tűnik tehát, hogy az 1980-ban és az öt évvel később mandátumot nyert tanácstagokra vonatkozó statisztikai adatok a változások tendenciáját tekintve úgyszólván valamennyi területen egyeznek, vagy közeliek szegedi és országos relációban. Érdekességként jelzem, hogy a korábbi általános tanácstagi választások 90%-on felüli eredményei az 1985-ös választásnál már közel sem jelentkeztek. Nem egy általánosan ismert korábbi tanácstag eredménye alig haladta meg az 50%-ot, az egyhangú szavazati arány teljesen hiányzott. Azok közül, akik a 85-ben kezdődött tanácsi ciklusban helyi képviselői megbízást kaptak, ma 1990-től kezdődően az önkormányzati testületben ketten (Tóth Csaba és Katona Gyula) vesznek részt. Az 1985. évi szavazáskor 88, illetve 80%-os volt a támogatottságuk, ennél nagyobb arányban senki sem szerzett akkor mandátumot. Az 1990-ig tartó ciklus idején egyrészt a tisztségviselők közül többen távoztak — ilyen-olyan formában — tisztségükből, erről egy, a tanácsi végrehajtó bizottságról írott korábbi tanulmányomban már beszámoltam. Ezen túlmenően azonban meglehetősen magas volt azoknak a tanácstagoknak az aránya is, akik visszaadták mandátumukat, nem töltötték ki a ciklus egész időszakát tanácstagként. Egy részük a póttanácstag behívásával még pótolható volt, de előfordult, hogy póttag híján egyik-másik választókerület képviselő nélkül érte meg a tanácsrendszer befejező szakaszát. II. FEJEZET A TANÁCSTAGOK JOGÁLLÁSA AZ EGYES JOGSZABÁLYOK ALAPJÁN 1.) A tanácsok, mint az államhatalom helyi szervei testületi-képviseleti szervek voltak, amelyek tagjait a választópolgárok bízták meg abból a célból, hogy a lakosságot képviseljék és teljesítsék a választók közérdekű megbízásait. A népköztársasági alkotmány a megalkotása idején lényegileg ezt az elvet meglehetős szűkszavúsággal nyilvánította ki. Hangsúlyozta azt a követelményt, hogy a tanácsok munkájukban a lakosságra támaszkodjanak, biztosítsák választóik tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában, saját tevékenységükről pedig évenként legalább két ízben számoljanak be nekik. Az alkotmány a helyi tanácsokra vonatkozó részletes szabályozást — ahogyan erről már az előző részben írtam — külön törvényre bízta. A tanácsrendszer idején a tanácstagi megbízás keletkezését és megszűnését a vá- lasztójogi törvények rendezték, azokat az előírásokat pedig, melyek a tanácstagok jo75
