Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

viselte ezután a városi végrehajtó bizottságban. A fegyveres testületeket nem számítva végül is a 106.355 összeírt választóból 103.421-en adtak le érvényes szavazatot és hozták létre a 136 polgári választókerületben megbízott tanácstagokból, valamint az öt fegyveres testületi képviselőből álló városi tanácsot. Ez 1973. április 26-án tartotta alakuló ülését, melynek napirendjén — a szokásos és a törvény által megkívánt feladatokon túl — szerepelt a volt községek területén a szakigazgatási kirendeltségek létesítése is. A kirendeltségek ügyrendjét a tanács a szeptember 28-ikai ülésén a szervezeti és működési szabályzat módosításával állapította meg, arra törekedve, hogy a korábbi községi feladatokat továbbra is helyben tudják intézni. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a megoldás csupán viszonylag rövid ideig funkcionált, a szakigazgatási kirendeltségek teendőit hovatovább a kerületi hivatalok vették át, majd amikor ezek egy szervezetté összevonása is megtörtént, a volt községekben ügyfélszolgálati irodák végezték a lakosok tömegesen előforduló, egyszerűbb igazgatási-hatósági ügyeit.

A ciklus idején viszonylag sok személyi változás történt, vezetők és tanácstagok távoztak és nyertek megbízást. Csupán példaként említem, hogy 1976. december 22-ei tanácsülésen tíz tanácstag adta vissza megbízását, s kellett időközi választással gondoskodni pótlásukról. Bebizonyosodott, hogy hét éves tanácsi ciklus hosszú, s még a legjobb szándékú tanácstagok aktivitása is alábbhagy az időszak végére, ami végső soron a közéletet károsítja.

Az 1973-ban kezdődött tanácsi ciklus — rendkívüli módon — 1980-ban zárult. Utolsó évében a szegedi tanács január 4-én és március 13-án még régi összetételében ülésezett, megállapította éves fejlesztési alapját és költségvetését, illetve az előző évi zárszámadást, 1980-ra testületi munkatervet fogadott el. A januári tanácsülés napirendjén a tanácstagok tájékoztatást kaptak az éppen lebonyolított népszámlálás eredményeként megismert, néhány jellemző városi adatról. E szerint 1979. január 1-jén a város területe 35.666 ha volt, a lakosság 178 ezer főt tett ki, s mintegy 25.600 lakóház volt található Szegeden. Tíz évvel korábbra visszatekintve ugyanezek a tételek: 19.570 ha, 123.326 fő és 15.511 lakóház. A növekedést jórészt az 1973-as községegyesítés, valamint Atka és Fehértó városhoz csatolása eredményezte, s ez idő tájt viszonylag jelentős városba költözést is lehetett tapasztalni.

9.) Az 1980. június 8-án tartott országgyűlési képviselői és tanácstagi választásokat az 1970. évi III. törvénnyel módosított 1966. évi III. törvény előírásai szerint bonyolították le. Áprilisban került sor Szegeden a 17 képviselői és a 115 tanácstagi jelölőgyűlés megtartására. Ezeken közel 18 ezer állampolgár vett részt, közülük mintegy ezren mondták el véleményüket. Szinte valamennyi jelölőgyűlésen a Népfront jelöltjeit fogadták el a résztvevők. A választási előkészületek során újdonságot jelentett, hogy a választók névjegyzékét most először nem összeírás útján készítették el, hanem a népesség-nyilvántartást használták fel. Mint minden új megoldás, ez sem volt hibátlan, és sok adatot kellett időközben, sőt még a választás napján is helyesbíteni.

Szegeden több mint 109 ezer választópolgár járult az urnákhoz és választotta meg az országgyűlési képviselőket, valamint a 119 városi tanácstagot. A június 19-ei alakuló ülésen az ügyrendi bizottságnak a tanácstagok mandátuma hitelesítésére irányuló jelentése szerint — a négy fegyveres testületi választókerületet nem számítva — a 115 választókerületben a jegyzékben szereplő 116 736 választó közül 109.088 szavazott, a

69