Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

46,2%-a cserélődött ki, országos viszonylatban nőtt a nők, a pártonkívüliek és az értelmiségiek aránya, nem emelkedett viszont a munkás foglalkozásúak és a fiatalok részvétele a testületekben. Több képzettebb, magasabb iskolai végzettségű személy kapott tanácstagi megbízást. Az összes tanácstag 13,6%-a az első, 16,5%-a a második, míg 23,7%-a a harmadik ciklus óta végezte képviselői tevékenységét. Ezek a mértékek tanácsszintenként mutatnak némi eltérést (s ebbe a szegedi tanácstagi összetétel is beletartozik), de a különbségek nem számottevők. Jellemző negatívumnak minősül azonban, hogy az 1958-ban először megválasztott tanácstagok közel felét 1963- ban országosan nem jelölték újból. Minden tanácsszinten csökkent a 30 év alatti tagok aránya (országosan csupán 10,6% volt). A 60-as években végbement termelőszövetkezeti szervezés eredményeként országosan a korábbi 10,1 %-ról 39,4%-ra emelkedett a tsz-tagok részesedése a tanácstagság körében. Úgyszólván valamennyi kategóriában javult az iskolázottság mértéke. Országos adatok szerint a megyei és a megyei jogú városi tanácstagok mintegy egyharmada egyetemi végzettségű, egyéb felső- és középfokú iskolát végzett 55-57%, ami kedvező változást mutat az előző időszakokhoz viszonyítva. (Az országos adatokat a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya által kiadott Tájékoztató 1963. évi 5. száma tartalmazza.)

6. ) A tanácstagok időrendben következő általános választására 1967. március 19- én került sor. A szegedi városi tanácstestület alakuló ülését március 24-én tartotta. A mandátumok hitelesítéséről szóló jelentés szerint ekkor Szegeden — a fegyveres testületek nélkül — 83.176 volt a választásra jogosultak száma, a 81.322 érvényes szavazatból 81.250 esett a jelöltekre, az ellenszavazatok száma mindössze 72 volt. Az előző ciklushoz viszonyítva 12 fővel csökkent a tanácstagi létszám, a fővárost és a másik három megyei jogú várost figyelembe véve a 87 fős testület Szegeden volt a legkisebb. (Összehasonlításul: Budapest fővárosban 201, Debrecenben 116, Miskolcon 120, Pécsett 101 volt ekkor a megválasztott tanácstagok száma. Hasonló képet mutat a kerületi tanácsok adata is: Budapesten összesen 2.182, Debrecenben 233, Miskolcon 258, Pécsett 222 és Szegeden 176 kerületi tanácstagot választottak.) Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy országosan — valamennyi tanácsszintre vonatkoztatva — a megválasztott 84.536 tanácstag az előző ciklushoz viszonyítva mintegy 1/5-ödös (19,9%-os) csökkenést mutat.

Az országos felmérések szerint valamivel nőtt köztük a nők, a munkások, az értelmiségiek, a párttagok és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, míg a fiatalok és a tsz-tagok száma csökkent. Valamennyi tanácstag közül 28,1% azok részesedése, akiket ekkor már negyedik ciklusra választottak meg. Az új tanácstagok aránya viszont a megyei jogú városi kerületek esetében nagyobb az átlagosnál (37,1%).

Az előző ciklus adataihoz hasonlóan ezek a számszerűségek is a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya által kiadott Tájékozatóban szerepelnek, az 1967. évfolyam 2- 3. számában találhatók.

7. ) Az országgyűlés a tanácsok fennállásának és működésének húsz éves tapasztalatait alapul véve, másrészt a pártkongresszusnak az államélet fejlesztésére irányuló célkitűzéseinek megfelelően 1971. február 10-én megalkotta az 1971. évi I. törvényt,

66