Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
fő. A megválasztottak közül 74 személy volt párttag, 20-an párton kívüliek. 51 személy legmagasabb iskolai végzettsége az általános iskola nyolc osztálya (vagy ennél kevesebb), középfokú iskolai végzettsége volt 6 személynek, gimnáziumi vagy szakközépiskolai érettségivel rendelkezett tizenegy fő, míg főiskolát vagy egyetemet végzett 26 tanácstag. A tanácsok 1950-es megalakulása óta újból mandátumhoz jutott 13 személy, az 1954-es ciklustól 49-en voltak tanácstagok, újként került a városi tanácsi testületbe 32 fő. Jelzem, hogy a ciklus alatt 1961. április 23-án és november 12-én tartottak Szegeden időközi választásokat, az akkor mandátumot szerzett személyek adatai az előző felsorolásban nem szerepelnek. 5.) Az 1958-ban kezdődött ciklust követően 1963. február 24-én került sor általános tanácstagi választásra. Ekkor Szegeden a városi választókerületek számát 99-ben állapították meg, így ez lett a létszáma a városi testületnek is. A fegyveres testületek ezen belül az ekkor induló ciklus idejére is öt helyet kaptak. Az összehasonlítás érdekében ugyancsak az előzőekben már említett tanácstagi személyi kartonok adatai alapján megállapítható a testületi tagok összetétele. Jelzem, hogy az alakuló ülés jegyzőkönyvének mellékleteként megtalálható a mandátumvizsgáló bizottság jelentése (A számszerű adatokat a jelen tanulmány vonatkozó táblázata tartalmazza.) A jelentés hibája, hogy nem állapítható meg egyértelműen, vajon a választójogosultak és az érvényesen leadott szavazatok száma miként függ össze. Hiányzik ugyanis az érvénytelen voksok mennyisége. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése összesen 75.631 választójogosultat említ, az érvényes szavazatok száma — a fegyveres testületek tagjai nélkül — 74.410, a jelöltekre voksoltak 74.367-en, vagyis mindössze 43 szavazat volt elutasítás. A férfiak létszáma 75, a nőké 24 volt a testületben, a korábbi időszakban tapasztalt megoszlás tehát szinte változatlan maradt. Csökkent viszont az úgynevezett fiatal, vagyis a 30 éven aluli tagok aránya. 94 tanácstag volt ugyanis most az idősebb korosztályból, mindössze öt 30 éven aluli személy szerzett mandátumot. Az eredeti foglalkozást alapul véve a tagság közül 43 fő volt munkás, a mezőgazdaság valamely ágában dolgozott tizenegy fő, értelmiségi területről került a tanácsba 25 személy (ez jelentősnek mondható növekedés), alkalmazotti körből 16, egyéb foglalkozási ágból pedig négy személyt választottak meg. Némileg mérséklődött a párttagok és a párton kívüliek közötti megoszlás az előző ciklushoz viszonyítva (most 61 és 38 volt az arány). Általános iskolai végzettségű volt 35 személy, középfokú iskolát végzett 11 fő, gimnáziumot vagy szakközépiskolát 19-en, míg egyetemi vagy főiskolai végzettségű volt 34 személy, tehát ez a kategória is gyarapodott. A tanácstagok közül tizen viselték ezt a megbízást folyamatosan 1950-től, 23 személyt először 1954-ben, 13-at 1958- ban választottak tanácstaggá. Újként került a testületbe 40 fő. Voltak olyanok is, akik a korábbi ciklusok nem teljes időtartamában végeztek tanácstagi tevékenységet, így az 1954-ben indult ciklus idején hat fő, az 1958-as időszakban pedig hét fő került időközi választás alkalmával a testületbe. Az 1963-ban megválasztottak közül a ciklus idején ketten meghaltak, öten pedig lemondtak megbízatásukról. Helyüket 1965. január 31- én, illetve 1966. január 30-án tartott időközi választás során töltötték be. Az 1963. évi általános választáskor országosan 105.702 személyt választottak a különböző szintű tanácsokba. Az összesítés szerint az előző ciklus tanácstagjainak 65
