Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
annak hatásossága — sok összetevő és gátló tényező folytán — tagjaik lényegileg azonos létszáma ellenére sem lett eredményesebb, hatékonyabb. Ezt leginkább hatáskörük jelentéktelensége, az önállóan kerületi feladatoknak minősülő teendők hiánya, az össz- városi szemléletet gátló adottságok, különösen pedig a tanácsi gazdaság feltételeinek szűkös, elégtelen volta eredményezte. E hiányokat a kerületi tanácstagok gyakran példamutató választókerületi munkája, a lakosság körében kifejtett szervező-mozgósító ténykedése sem volt képes ellensúlyozni. Indokoltnak vélem — az 1950-es országos adatokhoz hasonlóan — illusztrálni az 1954. évi tanácstagi választások hasonló adatait. Országosan 3261 tanács alakult ekkor, egy fővárosi, 19 megyei, négy megyei jogú városi, 136 járási, 57 járási jogú városi, 22 fővárosi kerületi, 13 megyei jogú városi kerületi és 3009 községi testület. Ezekben összesen 107279 tanácstagot juttattak mandátumhoz a választók, az előző települési-területi tagozódás szerinti létszámok: 300 fővárosi, 1524 megyei, 768 megyei jogú városi, 6154 járási, 5354 járási jogú városi, 2949 fővárosi kerületi, 870 megyei jogú városi kerületi és 89360 községi tanácstag kapott a választóktól megbízást. Említést érdemel nézetem szerint az is, hogy az 1954-ben megválasztott 107279 tanácstag közül 45177 már az 1950-ben kezdődött ciklus idején is tanácstag volt, ez 42,1%-ot jelent. Újként választottak tanácstaggá 62102 személyt, az egész tanácstagság 57,9%- át. A második tanácstörvény előírásait több, meghatározó fontosságú végrehajtási jogszabály egészítette ki, s ezek közül szinte valamennyi érintette a tanácstagi tevékenység tartalmát, formáit, különböző területeit. Említést érdemel az Elnöki Tanács 1954. évi 16. és 17. számú határozata a különböző szintű tanácsok üléseinek előkészítéséről, összehívásáról és tanácskozásaik rendjéről. A 18. és 19. számú NET-határozat a tanácsi bizottságok munkájával kapcsolatos részlet-rendelkezéseket rögzítette. Egyidejűleg a minisztertanács is bocsájtott ki végrehajtási rendelkezéseket. Az 1099 és az 1100/1954.(XI.28.) Mt. számú határozat a végrehajtó bizottságok működésére vonatkozóan tartalmazott előírásokat, míg a 8/1955.(11.13.) MT. számú rendelet a tanácsi szakigazgatási szervek létesítésének, összevonásának és megszüntetésének kérdéseit rendezte. A jelen tanulmány szempontjából fontosnak minősül az Elnöki Tanács 1955. évi 3. számú határozata, mely a tanácstagok összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat állapította meg. Ebben kifejtették az összeférhetetlenség fogalmát, az eljárás rendjét és az annak alapján hozható döntések fajtáit. A jogalkotó arra törekedett, a testület részére adjon lehetőséget arra, hogy sorai közül kirekessze a méltatlanná vált küldöttet, egyúttal azonban a választók visszahívási jogának elsődlegességét elismerve, az összeférhetetlenség intézményét és az ennek során hozható döntéseket kiegészítő jellegű intézkedésnek tekintette. A második tanácstörvény szerinti új jogállású szegedi tanács 1954. december 8-án tartotta a november 28-át követő választás után alakuló ülését. A városi kerületi tanácsok megalakulása ezt néhány nappal megelőzte. A városi tanácsülésen a 185 tag közül 173 volt jelen, távolmaradását 5 tag előzetesen jelezte, 7-en viszont nem. A tanács az alakuló ülésen megválasztotta a végrehajtó bizottságot, az pedig elnököt, két elnökhelyettest és egy személyt VB-titkárnak. Ugyancsak megtörtént a három kerületi 62
