Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
vező munkája hatékonyságának erősödésében bizakodott. A törvény célkitűzése szerint a tanácstag beszámolási kötelezettsége is konkrétabb tartalmat kap, a választók visz- szahívási joga ténylegesen lehetővé válik. (Más kérdés, hogy ez utóbbi végül nem következett be.) Néhány további változás is bekerült a választási törvénybe: megszűnt a póttanácstagi intézmény, s ha megüresedett egy tanácstagi hely, azt új választással kellett betölteni. Újólag szabályozta a jogalkotó a választás érvényességének előírásait, külön foglalkozott a visszahívás rendjével. A második tanácstörvény egyik fontos célkitűzése volt, hogy előtérbe helyezze a tanács, mint államhatalmi szerv elsődlegességét a végrehajtó bizottsággal szemben, mely az első tanácsi ciklus idején domináló szerepet töltött be. Ezt szolgálta a jogszabály azon előírása, mely megszüntette azt a lehetőséget, hogy a tanácsot — annak ülései között — a végrehajtó bizottság helyettesíthesse. Pontosította és elhatárolta a tanács és az általa létrehozott végrehajtó bizottság feladatkörét. A törvény részletesebben tárgyalta és rögzítette a tanácstagok jogait és kötelességeit, különösen fontosnak minősítve a lakossághoz fűződő kapcsolatukat. A tanácsi bizottságok jogkörét ugyancsak bővítette, tevékenységük szabályait úgy határozta meg, hogy a tanácstagok munkája e jelentős fórumok helyzetét erősítse, jelentőségüket növelje. A törvény a korábbi időszak jogi megoldásaihoz viszonyítva korszerűbbé tette a különböző tanácsi szervek alá- és fölérendeltségi viszonyait, a testületek irányítása és felügyelete alá tartozó szakigazgatási szervek részére önállóságot és hatósági jogkört adott. Rendezte e hivatali szervek vezetőinek jogosítványait, de kötelességeit is. A jogalkotó törekedett a tanácsok gazdasági hatáskörének bővítésére, ezentúl joguk és feladatuk volt a helyi terv és költségvetés megállapítása. Külön említést érdemel az 1954. évi X. törvény területszervezési előírásainak változása, elsődlegesen a városi tanácsok jogállásának módosítása. Az eddig nagyrészt a járások alá rendelt városok az új törvényi rendelkezések szerint megyei fennhatóság alá kerültek, sőt a törvényalkotó létrehozta a négy megyei jogú város (Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged) különleges jogállását is azzal, hogy ezeket kivonta a megyei tanácsok alárendeltségéből és közvetlen országos irányítás, az Elnöki Tanács alá rendelte őket. Egyúttal úgy intézkedett, hogy ezekben a városokban kerületi tanácsokat is létre kell hozni. így alakultak a megyei jogú városokban, köztük Szegeden is kerületi tanácsok, ezek tagjait természetesen ugyancsak a lakosság választotta. A tanulmány egyik táblája tartalmazza, hogy az 1954 őszén kezdődő ciklus idején 185 városi tanácstag kapott Szegeden mandátumot, az I. kerületben (a Nagykörúton belüli rész és Újszeged) 70, a II. kerületben (a Tisza, a Nagykörút, a Kossuth Lajos sugárút és a városhatár által határolt terület) 60, míg a III. kerületben (a Kossuth Lajos sugárút, a Nagykörút, a Tisza és a városhatár által határolt területen) 57 tanácstagot választottak, vagyis összesen 187 személyt. Ez azt eredményezte, hogy egy városi választó- kerületben — két kivétellel — két kerületi választókerület létesült és nyilván ugyanennyi tanácstag tevékenykedett. A tanácstagok létszámát rögzítő kimutatás tartalmazza azt is, hogy ez a helyzet az 1958-tól 1971-ig terjedő későbbi ciklusok idején megváltozott, főként a városi tanácstagok száma csökkent jelentősen. Mégis jelezni szükséges, hogy a nagyjából változatlan létszámú kerületi tanácsok súlya, tevékenységi köre és 61
