Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

Ez az országgyűlési választásokról szóló jogszabályokhoz igazodóan rögzítette a választási alapelveket (általános, egyenlő, közvetlen választójog, titkos szavazás). A tanácstagi választások tekintetében is a lajstromos rendszert írta elő, tehát nem kerültek kialakításra egyéni választókerületek. A korábbi választójogi előírásokhoz képest mutatott azonban bizonyos progresszív tartalmú rendelkezéseket is. Például a választói névjegyzékkel szemben bírói jogvédelmet vezetett be, előírta a választók gyűléseinek közreműködését a jelölés során, a választási szervezet létrehozásában és működtetésében pedig a Népfront-szervek részére biztosított domináns szerepet. A törvényerejű rendelet alapján a tanácstagok és póttagok választásának időpontját valamennyi szinten 1950. október 22-ére tűzte ki az Elnöki Tanács.

A tanácstagok delegálásának, majd választásának kimutatásából megállapítható, hogy Szegeden a városi tanács 1950. augusztus 15-én a Népfront által adott megbízás alapján 101 taggal kezdte meg működését, a póttagok száma 51 volt. Az októberi választást követően a testület 99 taggal alakult meg 1950. október 31-én, a póttagok száma 51 maradt.

Csupán az országos adottságokkal történő összevetés érdekében jelzem, hogy Magyarországon ekkor összesen 3217 tanácsba történt meg a tanácstagok választása. Budapesten egy fővárosi és 22 kerületi, országosan 19 megyei, 140 járási, 53 városi, Miskolcon 4 kerületi, s végül összesen 2978 községi tanács alakult. A választópolgárok a 3217 testületbe összesen 220.377 tanácstag és póttag részére adtak megbízást. Mintegy félév múltán számuk 218.530 főre csökkent, a mandátumok megszűnésének mértéke 0,83 %-os volt, 1848 személyt érintett.

Az első tanácsi ciklus közel négy éve alatt Szegeden összesen 41 tanácstag mondott le megbízatásáról, négy személyt pedig visszahívtak, így összesen 45 tanácstag mandátuma szűnt meg idő előtt. A testület kiegészítése érdekében 38 póttagot hívtak be, az 1951. évi 23. számú tvr. által adott kooptálási lehetőséggel élve — Népfront jóváhagyással — hat személy vált a városi tanács tagjává. A cserélődés mértéke összesen 45,45%, vagyis a tagok közel fele.

3.) Az 1954 őszéig tartó első tanácsciklus utolsó évében két meghatározó fontosságú új jogszabály született, melyekben a jogalkotó a tanácsi tevékenység és struktúra addigi tapasztalatait hasznosítva igyekezett új jogi kereteket meghatározni. E célkitűzések a tanácsokról szóló 1954. évi X. törvényben (a második tanácstörvény), másrészt a tanácstagok választásáról szóló 1954. évi IX. számú törvényben érvényesültek. Annak ellenére, hogy a jelentősebbnek minősülő változtatásokat a második tanácstörvény tartalmazta, s a választási előírások módosítása jórészt ezzel összefüggésben vált szükségessé, e helyen jómagam mégis inkább a tanácstagok választását újraszabályozó törvény lényeges változásait igyekszem áttekinteni. A későbbiekben természetesen — főként a tanácstagi munka szemszögéből vizsgálva — a X. törvény jelentősebb módosításaira is kitérek.

A tanácstagok és a választók közötti szorosabb kapcsolat érdekében az új választójogi törvény megszüntette a tanácstagok lajstrom szerinti választását, s előírta, hogy a tanácstagok megválasztása a választókerületekben személy szerint történjék. Ettől a választópolgárok és az általuk választott képviselő közötti együttműködés közvetlenebbé, konkrétabbá és tartalmasabbá válását remélte a jogalkotó, a tanácstag tömegszer60