Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

2.) Az Alkotmányban hivatkozott külön jogi szabályozás a következő év tavaszán, az 1950. évi I. törvényként május 18-án jelent meg a hivatalos lapban. A törvény az általános rendelkezésekről szóló I. részében meghatározta a tanácsok jellegét, itt idézte az Alkotmánynak a tanácsra vonatkozó legfontosabb elveit. Kiemelte a tanácsok választás útján történő létrehozását, a demokratikus centralizmus követelményeinek megfelelően a különböző szintű tanácsok alá- és fölérendeltségét, az egységes államhatalom helyi képviseletét és az államigazgatás helyi tennivalóinak feladatát. Az általános rendelkezések közé iktatta a jogalkotó a tanácsok tömegszervezeti jellegét és a pártirányítás érvényesülését irányukban.

Felsorolta az ország területének államigazgatási szempontból történő felosztását, s kimondta, hogy a tanácsokat a területi tagozódásnak megfelelően kell létrehozni. Bár általános megoldásként a járási tanácsok működési körét a községek mellett kiterjesztette a járás területén lévő városokra is, felhatalmazta a minisztertanácsot, hogy egyes nagyobb városokat — a járási joghatóság alól kivéve — közvetlenül a megyei tanács alá rendelhessen. Ezen felhatalmazás alapján került a szegedi városi tanács az akkor hódmezővásárhelyi székhelyű Csongrád megyei tanács irányítása és felügyelete alá az első tanácsciklus idején.

A törvény további részében a tanácsok és a végrehajtó bizottságok megalakulásáról és szervezetéről rendelkezett. Meghatározta a különböző szintű tanácsok tagjainak számát keret-jelleggel. E szerint Szegeden a városi tanácsnak legalább 51 és legfeljebb 101 tagja lehetett. A törvény a tagokon felül póttagok választását is előírta, ezek száma legalább feleannyi, de legfeljebb ugyanannyi, mint a tagoké. A tényleges létszám meghatározására a törvény a közvetlen felettes tanácsot jogosította fel.

Az első Tanácstörvény ezt követően a tanácstagok jogállását érintő kérdéseket szabályozott. A későbbiekhez viszonyítva meglehetősen szűkszavúan meghatározta a tanácstagok jogait és rendelkezett a kötelességeikről is. A tanácstagi jogok között a javaslattételt, a kezdeményezést, a kérdésfeltevést és erre a válaszhoz való jogot szerepeltette a jogalkotó. A tanácstagot terhelő kötelességek közé sorolta a tanácsi munkában való tevékeny részvételt, a kapott feladatok pontos elvégzését, a választókkal állandó kapcsolattartást, a tanácsi munkába bevonásukat és időnkénti tájékoztatásukat. A tanácsi szervek feladatairól, működéséről és egyes kapcsolataikról szóló részek is érintették a tanácstagi jogokat és teendőket.

Az átmeneti rendelkezésekről szóló részben a törvény előírta, hogy a tanácstagokat a törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül meg kell választani. A választások megtartásáig a tanácsok tagjait ideiglenesen a Magyar Függetlenségi Népfront megfelelő szervei küldték be, s ezek gyakorolhatták az esetleg szükségessé váló visszahívás jogát is.

A Népfront-delegálás alapján a tanácsok eltérő időben kezdték meg működésüket. A fővárosi tanács, valamint a megyei tanácsok alakuló ülésüket 1950. június 15-én tartották, a fővárosi kerületi, a járási és a városi tanácsok pedig — közöttük a szegedi is —• 1950. augusztus 15-én kezdték meg működésüket. A szegedi tanácstagi létszám adatát a vonatkozó táblázat tartalmazza.

Még a középszintű tanácsok alakuló ülése előtt, 1950. augusztus 6-án jelent meg a helyi tanácsok tagjainak választásáról az 1950. évi 31. számú törvényerejű rendelet.

59