Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
kában résztvevők felfogása korántsem tükrözött egységes elképzeléseket, javaslataik számos területen az elvi problémák mellőzésével inkább részletkérdésekre tértek ki. Az 1947-ik évi országgyűlési választásokat követően a kormányprogram is tartalmazta a közigazgatási reform szükségességét. A fordulat évének jelzett 1948-as esztendőtől kezdődően, különösen pedig a két munkáspárt egyesülési kongresszusa után és az ott elfogadott programnyilatkozat alapján politikai feladatként jelentkezett az államszervezet átalakításának igénye. Megkezdődött az alkotmány létrehozásának előkészítése, s ezzel kapcsolatban dönteni volt szükséges a helyi szervekkel összefüggő alapvető elvi kérdésekről is. Egy 1948 közepén készült tanulmány szerint a politikai és a gazdasági életben jelentkező változások a közigazgatásban még nem realizálódtak, a gyorsan fejlődő társadalmi életviszonyok és a korszerűtlen igazgatás között mélyülő diszharmónia volt észlelhető. Ezért az összeállítás készítői sürgették az új közigazgatásnak a „közvetlen népuralmi rendszer” szerinti kiépítését, lényegében a tanácsrendszer szervezési formáinak megvalósítását, ami nem történhet meg egyszerűen a régi önkormányzatok kibővítésével. A reform általános alapelveit rögzítők egyik meghatározó jelentőségű feladatnak tekintették a szovjet minta szerint a népi erők széles körű bevonását az államhatalom gyakorlásába. Az alapelvek részletesebb kimunkálása egy 1949 januári javaslatban fellelhető, ez a készülő alkotmány-tervezethez szolgáltatott elméleti alapot és megoldási mintát. Lényegileg ilyen megfontolások és előkészületek után került sor az alkotmányozásra és az alkotmány-törvényben a helyi tanácsokra vonatkozó rendelkezések megfogalmazására, majd elfogadására. I. FEJEZET 1.) Az 1949. augusztus 20-án hatályba lépett 1949. évi XX. törvény, az úgynevezett népköztársasági alkotmány V. fejezetében voltak találhatók az államhatalom területi szerveinek jelzett helyi tanácsokra vonatkozó alapvető szabályok. Ezek közül témánk szempontjából kiemelést érdemel a jogszabály azon előírása, hogy a tanácsok tagjait a terület választópolgárai négy évi időtartamra, az országgyűlési képviselőkre vonatkozó elvek szerint választják, és indokolt esetben jogosultak vissza is hívni. A tanácsi munkában a lakossággal való kapcsolat követelményeit és a választók részére történő rendszeres beszámolási kötelezettséget írta elő az alkotmány, amely jelezte, hogy a helyi tanácsokra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg. A tanácsrendszer négy évtizede alatt a jogalkotó három alkalommal rendezte a tanácsi tevékenységgel kapcsolatos kérdéseket, természetesen úgy, hogy ezeket a ta- nácslörvényeket hatályosságuk ideje alatt a változó körülményeknek és a módosuló követelményeknek megfelelően — többször is — megváltoztatta, módosította. (A tanácsi tevékenység szempontjából meghatározó fontosságú jogszabályok jegyzékét tanulmányom végén külön is közreadom, a nélkül azonban, hogy azt teljes feldolgozásnak tekinteném, hiszen a szabályozási kör nagyságrendje ezt nem is teszi lehetővé.) 58
