Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
BEVEZETÉS Nem tartom mellőzhetőnek, hogy a tanácsrendszer szegedi kialakításáról és az akkori képviseleti megoldásról szóló ismertetést meg ne előzze a város helyzetét és adottságait tartalmazó, részletekbe ugyan nem menő, ámde megítélésem szerint lényeges kérdésekre irányuló áttekintés. A rendelkezésünkre álló egykori adatok szerint a város területe 1930-ban 141.786 kát. hold, illetve 816 km2, míg népessége valamivel meghaladta a 135 ezer főt. A város szoros értelemben vett belterületéhez észak, északnyugati irányban az úgynevezett Felsőtanya-i rész csatlakozott több, mint 42 és félezer kát. hold területen mintegy 13 ezer főnyi lakossággal. Az akkori törvényhatóság a városnak ezen a részén hat külterületi közigazgatási egységet, az úgynevezett kapitányságokat működtette, ezek központja — a korabeli elnevezések szerint — Balástya, Csengele, Fehértó, Gaj- gonya, Oszeszék és Szatymaz. A nyugati, délnyugati irányban lévő külterület Alsótanya volt, több mint 80 és félezer kát. holdnyi kiterjedéssel és mintegy 32 és félezer lakossal. Itt kilenc kapitányság (Átokháza, Csórva, Domaszék, Feketeszél, Királyhalom, Mórahalom, Nagyszék- sós, Röszke-Szentmihálytelek és Zákány) képezett külterületi közigazgatási kerületet. A később Felsőközpontnak, illetve Alsóközpontnak nevezett tanyacentrumban a városi törvényhatóság közigazgatási kirendeltséget, mint elsőfokú közigazgatási hatóságot hozott létre, ezek egyben anyakönyvi hivatalként is működtek. Idővel az élet megkövetelte a közigazgatási kirendeltségek szaporítását. 1941-ben a csengelei, 1942- ben pedig a királyhalmi szervezet jött létre, a háború után a ruzsajárási, majd a szaty- mazi, a domaszéki és a lengyelkápolnai kirendeltséget szervezte meg a városi törvény- hatóság. A képviselőtestület tagjai ebben az időben többféle jogcímen nyerték el képviselői megbízatásukat. A tagok egy része a legtöbb adót fizető városi polgárok közül adódott. Voltak azután az úgynevezett örökös tagok, továbbá a városban működő érdek- képviseletek és az egyes vallásfelekezetek ugyancsak jogosultak voltak a testületbe tagokat delegálni. Hivatali állásuk alapján szintén keletkezett egyesek részére képviselő- testületi tagság. Ezen a körön kívül a választópolgárok szavazatai alapján lehetett a törvényhatósági bizottságba tagként bekerülni. Az 1943-ban elfogadott, de a kormányzat részéről a háborús viszonyok miatt meg nem erősített városi szervezeti szabályrendelet rendelkezett a közgyűlés szervezetéről és a törvényhatóság tagjai választásának egyes kérdéseiről is. E szerint Szegeden 25 törvényhatósági választókerületbe tartoztak a választójoggal rendelkező polgárok, akiket ezen belül 42 szavazókörbe soroltak. A város belterületén 17 választókerületet, illetve 30 szavazókört hoztak létre, míg a külső, tanyai részeken 8 választókerület, ezeken belül pedig összesen 12 szavazókor kialakításáról intézkedett a szabályrendelet. Ebben azt is megállapította a képviselőtestület, hogy a nagyobb, több választót magában foglaló választókerületben 4 rendes és 2 póttagot, míg a kisebbekben 2-2 rendes és egy-egy póttagot kellett, illetve lehetett választani. A 17 belterületi választókerületben összesen 52 rendes és 26 póttag, a 8 kapitánysági választókerületben pedig 20 rendes és 10 póttag nyerhetett mandátumot. 56
