Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
A HELYI NÉPKÉPVISELET ELVEI ÉS GYAKORLATA SZEGEDEN 1950 ÉS 1990 KÖZÖTT ELŐSZÓ A jelen tanulmány címének olvasásakor joggal merülhet fel a kérdés, vajon mi indokolja, hogy a 2000-ik esztendőben a tanácstagi tevékenység, mint képviseleti forma és ténykedés kérdéseivel foglalkozik valaki, egy nagy magyar városnak, Szegednek a közelmúltbeli története alapján. Úgy vélem, hogy az ezredforduló és a millenniumi ünnepi megemlékezések sorából nem zárható ki egy negyven esztendős időszak olyan folyamata, mely a helyi közigazgatás-történet része, függetlenül attól, hogy ezt a korszakot hogyan lehet, vagy miként szükséges értékelni. A tanácsrendszer négy évtizedének kutatása, a tanácsi működés egyik alapintézménye, a képviselői-tanácstagi munka szegedi körülményeinek feltárása megítélésem szerint indokolt most azért is, mivel a tanácsok, mint helyi képviseleti és hatalmi-igazgatási szervek fél évszázaddal ezelőtt jöttek létre. S már azóta is eltelt egy évtized, hogy megszűnésüket követően ismét a területi önkormányzati rendszer született újjá és működik a társadalmi fejlődés által megkívánt módosult formában, miként ez a történelmi hagyományok adta keretek között volt ismert hazánkban a második világháborúig, illetve azt követően öt éven át. A történelem évezredei, évszázadnyi mértékei mellett negyven esztendő elenyésző időszak. A későbbi korok embere feltehetően nem is tulajdonít különösebb jelentőséget ilyen időtartamú változásnak. Vélhetően akkor nem, ha a politika, esetleg a közigazgatás-történet, vagy lakóhelyének település-ismereti adottságai nem tartoznak érdeklődésének körébe. Viszont talán élnek — remélhetően nem kis számban — olyanok is, akik akár „egyszerű” városi polgárként, esetleg lokálpatriótára jellemző indíttatásból, vagy csak lezajlott események alanyaként figyelmet szentelnek mostani feldolgozásom kérdéseinek. A megélt idők, a szerzett — kedvező vagy negatív — tapasztalatok kritikája, a történések elemzése valamilyen intervallumot igényel ugyan, de az értékelés akkor is hasznos, ha egy adott időszak eseményeinek, azok hátterének és körülményeinek, a szubjektív átélésnek van olyan szemlélője vagy szereplője, aki maga is részese volt — ilyen-olyan mértékig — mindannak, amit rögzítésre, a későbbi korszakok emberének tájékoztatására méltóvá tehet az emlékezet. A város lakóinak körében mind erőteljesebb az az igény, hogy indokolt lenne folytatni Szeged története megírását, hiszen a város legújabb összeállítású monográfiája 1944-gyel zárul, de a település históriája nyilván az ezt követő időszak eseményeivel gazdagodott. írásom, mely a várostörténetnek csupán kicsiny szeletét érinti, reményeim szerint azok kutatásait, munkásságát tudja majd segíteni, akik szakavatott módon kívánnak foglalkozni Szeged legújabb kori történetével, ennek keretében a köz- igazgatást érintő helyismereti kérdésekkel. 55
