Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

szervnek és a legszélesebb tömegszervezetnek deklarálta, a végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervek kettős alárendeltségét fenntartotta, sőt a választott tanácstestületek között is alá-, illetve fölérendeltségi viszonyt kreált. Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged megyei jogú várossá minősült, ami együtt járt tanácsuknak a megyei hierarchiától függetlenné válásával. Közvetlen központi irányítás alá helyezésük megfelelt az akkori időszak ipartelepítési politikájának, e városok fejlődése felgyorsult. Bizonyos mértékig fejlődött infrastruktúrájuk, növekedett a városi népesség száma is.

A megyei jogú városokban, így Szegeden is két fokú tanácsigazgatási szervezetet vezettek be, kerületi tanácsokat is létrehoztak. Miskolcon négy, a másik három városban három-három kerületi tanács választására került sor. A kerületi szervek ténykedése révén a városrészek lakóinak ellátási igényét jobban felismerték és kielégítésük némileg céltudatosabbá vált. Szegeden 1954-ben 186 városi és 187 kerületi tanácstagok választottak, ilyen nagy számban a város polgárai azóta sem rendelkeztek képviselővel. Különösen a külvárosi részek lakóinak életkörülményeit igyekeztek javítani, bár bizonyos aránytalanságokat nem tudtak kiküszöbölni, hiszen a kerületek területét és határait mesterséges módon lehetett csak meghatározni.

A kerületi rendszert már a létrehozás idején, majd később is eltérően ítélték meg. A megoldás ellenzői a kerületeket feleslegesnek vélték, melyeknek nem voltak hagyományai és a városok igazgatását is bonyolulttá tették. Akik a kerületek létrehozása mellett szálltak síkra, azt bizonygatták, hogy az államigazgatási hatósági fórumrendszerre nem lehetett más megoldást találni. A két fokú városi igazgatás támogatói sem tudták azonban megcáfolni, hogy a kerületek nem igen találták helyüket, a városi centralizálási törekvések folytán gyakran lehetett tapasztalni a hatáskör-elvonás különböző módozatait és az ügyintézés körzetesítését. A kerületi tanácsi szervezet súlyának hiánya abból is lemérhető volt, hogy például Szegeden 1956 októberében a forradalmi események kizárólag a városi tanács tevékenysége átvételét és formálását érintették, a kerületi tanácsi szervek működése tulajdonképpen szünetelt.

A konszolidációnak nevezett időszak tanácsi eseményei Szegeden az országos folyamatokat tükrözték, jórészt azoknak megfelelően alakultak. 1958-ban, 1963-ban és 1967-ben kezdődött egy-egy tanácsi ciklus, ezek idejére választottak városi és kerületi tanácsokat. Jellemző maradt az országos táradalmi-politikai-gazdasági adottságok helyi érvényesülése, a különböző időtartamú népgazdasági tervekből eredő helyi teendőket különösebb szegedi sajátosságok nélkül végezték. Mégis említést érdemel, hogy 1962- ben Szeged lett Csongrád megye székhelye, ez a körülmény azonban kezdetben nem változtatta meg a megyei és a városi tanács jogállását, sem szerveik elkülönült, az indokolt mértékű összhangot nélkülöző ténykedését. Ekkoriban a gazdaságirányítás országosan tervezett reformjának hatására némileg erősödtek a város fejlesztésére vonatkozó célkitűzések, az elképzeléseket azonban ténylegesen nem sikerült maradéktalanul realizálni.

Az 1971-ben megalkotott harmadik tanácstörvény megszüntette a megyei jogú város kategóriát és a legnagyobb öt vidéki nagyváros tanácsát — megyei városi jogállással — megyei alárendeltségbe helyezte. A korabeli értékelések szerint ugyanis különállásuk hátráltatta a fejlődést, a rendelkezésre álló erők összpontosítását és azok ésszerű kihasználását. A változtatást indokolta még, hogy a megyei és a megyei jogú városi ta46