Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

nácsok politikai irányítása egységesen történt, és azok a nem tanácsi szervek, melyek a városokban működtek, ugyancsak megyei alárendeltségben végezték munkájukat. A megyei és a megyei városi tanácsok addigi különállása felesleges párhuzamosságot idézett elő a törvényalkotók megítélése szerint.

Egyidejűleg döntés született a kerületi tanácsok, mint népviseleti szervek megszüntetéséről. A városok nagyságrendjéhez mérten feleslegesnek bizonyult a két szintű képviselet, ez ugyanis gyengítette a hatékonyságot, akadályozta az összvárosi szemléletmód érvényesülését és gátolta a koordinációt. A kerületi tanácsok első fokú hatósági feladatait a kerületi hivatalok vették át, ezek tevékenysége révén a megyei városokban megmaradt a két fokú ügyintézés rendje.

A törvény rendelkezéseinek megfelelően a megyei városokra vonatkozóan a nép- gazdasági tervben és a költségvetésben elkülönítve kellett meghatározni a fejlesztési feladatokat, a bevételi források körét és a részesedés mértékét, valamint az állami hozzájárulás összegét. Ez az előírás a megyei város pénzügyeit függetlenítette a megyei befolyástól és kiemelt pozíciót biztosított részükre. 1983 nyarán azonban — politikai döntés következtében — ez a megkülönböztetés megszűnt, a jogszabályok így a megyei városokat ezentúl a finanszírozási rendszer szempontjából is a helyi tanácsok körébe sorolják.

Bár a törvény a kerületi hivatalok létrehozását kötelezővé tette, számukat azonban helyileg lehetett megállapítani. Szegeden 1971-ben a korábbi kerületi tanácsok területének megfelelően három kerületi hivatal létesült, munkájuk szinte kizárólag a hatósági ügyintézésre irányult. A városi tanács egyes ügyfajtákra vonatkozóan egyik vagy másik kerületi hivatal részére kizárólagos illetékességet állapított meg. Kiderült, hogy ez előkészítette a kerületi hivatalok későbbi összevonását, amire 1984-ben került sor. Ezt igazgatás-egyszerűsítési és szakmai, valamint várospolitikai szempontok egyaránt indokolták. A területileg tagolt kerületi hivatalok működése gazdaságtalannak bizonyult, munkájukban egységes városi szemléletmód és igazgatáspolitika nem érvényesülhetett.

Bár a hatósági ügyintézésük dominált, a kerületi hivatalok más feladatokat is végeztek és kapcsolatuk volt nem tanácsi szervekkel, valamint a lakossággal is, tehát egyúttal informális képviseleti szerepet is betöltötték. Egy szervezetté összevonásuk folytán a hatósági ügyeket tekintve az első és a másodfokú tanácsi szervek illetékességi területe ezután teljesen egybeesett.

Szólni szükséges arról, hogy a III. tanácstörvény hatálya idején csupán két év tartamú volt az első tanácsciklus. 1973-ban tehát újból választásokat tartottak. Szegeden ennek az adott különös jelentőséget, hogy ekkor egyesítették Algyőt, Kiskundo- rozsmát, Szőreget és Tápét, valamint Gyálarét községet a várossal. E településrészeken megválasztott képviselők a szegedi tanács tagjai lettek, s a volt nagyközségek lakosságát a városi végrehajtó bizottságban is képviselte egy-egy tanácstagjuk. A településrészeken létrehozott szakigazgatási kirendeltségek végezték a hatósági igazgatási munkát, később ezek ügyfélszolgálati jelleggel működtek tovább, és az önkormányzati átalakulást követően is fennmaradtak. Az. egyesítés óta eltelt negyedszázad alatt is visszatérően jelentkezik e városrészek lakóinak vagy azok egy részének az önálló települési élet iránti óhaja, ami Algyő esetében a közelmúltban a községi státus visszaszerzéséhez vezetett.

47