Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
I. Példák a múltból
A külterületi igazgatás modernizálása Szegeden Az 1940-es évekhez közeledve belügyminisztériumi kezdeményezésre a szegedi tanyai közigazgatás is átalakult. A törvényhatóság meghagyta ugyan a kapitánysági területi beosztást a tanyai részeken, a kapitányok és esküdtek rendszerét azonban fokozatosan fölváltotta a közigazgatási kirendeltség intézménye. Először a 60/1940. kgy. sz. véghatározat rendelkezett Felsőközponton és Alsóközponton közigazgatási kirendeltség létrehozásáról. Ezek 1940. október 1-jétől működtek. A törvényhatósági bizottság 1941. október 29-i 233. sz. határozatában kimondta, hogy Csengele kapitányságban is szervez elsőfokú hatóságként működő közigazgatási kirendeltséget. A közgyűlés már ekkor jelezte, hogy a jövőben fokozatosan további kirendeltségeket állít föl, egyúttal a felsőközponti kirendeltség illetékességi köréből kivonta Csengele kapitányság területét. A kirendeltségekhez beosztott tisztviselők hatáskörét a közgyűlés korábbi szabályokra hivatkozva állapította meg, azzal azonban, hogy ebből az elsőfokú iparhatósági ügyeket kivonta. A döntés szerint a kirendeltségek tisztviselői tartoznak a tanyai lakosság segítségére lenni az adófizetésnél és egyéb köztartozások behajtásánál is. A csen- gelei kirendeltséghez aljegyzői állást rendszeresített, kezelő- és segédszemélyzetet pedig a közigazgatási ügyosztály létszámából kellett kirendelni. A közgyűlési határozat szerint „a mai nehéz időkben a közigazgatásnak rendkívül megnövekedett hivatáskörében a szociális államcélok megvalósítása érdekében igen sok föladatot kell az igazgatáson kívül végrehajtani (közellátás, árfelügyelet, stb.). A város belterületéről 40-50 km távolságra eső Csengele kapitányság lakosságának különösen a közelgő nehéz tél folyamán van szüksége arra, hogy hozzá a közigazgatást közelebb vigyük, és közigazgatási szükségleteit helyben lakó tisztviselő lássa el.” A csengelei kirendeltség létrehozása után 1942-ben megalakult a királyhalmi, 1947-ben a rúzsajárási, 1949-ben pedig a szatymazi, röszkei, domaszéki és lengyelkápolnai kirendeltség. Valamennyinek első fokú közigazgatási hatósági jogkört adtak, és anyakönyvi hivatallal látták el. A háború után 1944 őszétől a város közigazgatási rendszere átalakult. A földreform mintegy 4500 holddal csökkentette a város földjeit. Bár a törvényhatósági keretek fönnmaradtak, a testületi tevékenység tartalma és a személyi összetétel azonban jórészt megváltozott. A tanyai közigazgatási kirendeltségek még néhány esztendőn keresztül ellátták igazgatási föladataikat. Talán nem látszik indokolatlan kitérésnek és szerénytelenségnek, ha szólok személyes emlékeimről. Mint másodéves joghallgató 1948 nyarán tizenketted magammal segédfogalmazói állásban kerültem a városházára. Akkoriban az ügyintézői szakterületen adódott hiányt vélték ilyen megoldással pótolni. Közigazgatási ismereteinket a törvényhatóság vezetői azzal igyekeztek megalapozni, hogy munkaköri beosztásunkat időről időre változtatták, közben pedig a szükséges tudnivalókról helyi tanfolyamon is kaptunk tájékoztatást. A nyár végén volt esedékes a város külterületének főként mező32
