Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

I. Példák a múltból

gazdasági foglalkozású lakosai részére — akik közül nagyon sokan eredetileg a város földjének bérlői voltak — eljuttatni az adófizetési fölhívást. Ehhez az adóhivatal létszámát időlegesen ki kellett egészíteni más városi hivatalban dolgozókkal. így osztottak be engem is ilyen helyszíni, kézbesítői munkára. Alsótanyára mentem ki másodma- gammal a hét elején, és napra megállapított útiterv szerint kézbesítettük az adóíveket. Mivel csak a hét végén tértünk vissza a városba, a kijelölt házakban, általában a korábbi külterületi esküdteknél kaptunk éjszakai szállást. A tanyai kapitányi, esküdti rendszer jogilag tehát már megszűnt ekkor, a valóságban — a jelzett módon — mégis működött.

A város tanyavilágának önállósodása

Ekkor már országosan folyt a közigazgatási reform kidolgozása, végül a tanácsok létrehozása. A tanácstörvény életbe lépése és a helyi tanácsok megalakulása előtt területszervezési változások is történtek. A Minisztertanács 144/1950. sz. rendelete június 1-jei hatállyal új járások szervezéséről, néhány járási székhely áthelyezéséről és községek járási beosztásának megváltoztatásáról intézkedett. Ez legalizálta azt az előző év őszén előállt helyzetet, amelynek folytán Szeged külterületi részeit községgé szervezték, s őket a most megalakuló szegedi járásba osztották be. A kormányrendelet Alsóközpontot, Csengéiét, Felsőközpontot, Lengyelkápolnát, Röszkét, Rúzsajárást, Szatymazt és Várostanyát sorolta nagyközségként a szegedi járás községei közé. 1952. január 1-jével még Domaszék is önállósult a belügyminiszter 5203-4-5/13/1951. sz. rendelete alapján. így Szeged korábbi 816 km2-es kiterjedése előbb 161,6 km2-re, utóbb pedig 109,4 km2-re csökkent. A népesség is előbb 91 ezerre, majd 86 és félezerre esett vissza. Mindez alapjaiban változtatta meg Szeged gazdasági és a népesség foglalkozási ágankénti struktúráját.

A községgé alakítás okai között annak idején nemcsak a külterületi városrészeknek az önállóvá válásukkal várható fejlődése volt a cél, hanem a Jugoszláviával kialakult helyzet következtében politikai megfontolások is. Az azóta eltelt évtizedek azt bizonyították, hogy Szeged egykori külterületi tanyás részei önálló községenként fejlődésnek indulhattak.

Megjelent a Szegedi Műhely (Várostörténeti Szemle) 2001. évi 1-2. számában, p. 5-14.

33