Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Szeged és a városkörnyék igazgatási kapcsolata a huszadik évszázad második felében

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy amikor a várossal határos községek Szegeddel egyesítésének tervét különböző szervek kidolgozták, Algyő kezdetben nem mindig szerepelt az elképzelések között. Az érintett községek közül Algyő, különösen annak központi lakórésze feküdt a legnagyobb távolságra a várostól, de számításba vettek még további kizáró indokokat is. Az egyesítés ideje alatt azonban megkezdődött és egyre inkább fejlődésnek indult az algyői kőolaj- és földgáz-kitermelés, s ez a körülmény megváltoztatta a korábbi, az egyesítéssel szembeni nézeteket. Így végül 1973- ban Algyőt is Szeged részévé tette az irányadó állami döntés, bár kezdettől fogva voltak az ott élők számára hátrányos körülmények (például a városközpontba utazás kedvezőtlen föltételei). Ezeket a tanácsi, majd önkormányzati jószándékú támogatások sem tudták teljes mértékben ellensúlyozni. Pozitívumként említem az „Algyői Faluház” megépítését, amihez az algyői polgárok adományain és munkáján felül a város képviselőtestülete kb. 30 millió forinttal járult hozzá, ahogyan erről az 1994. április 23-ai polgármesteri megnyitó beszéd megemlékezett.

Adottságai és számos kedvező tényező folytán időszerűvé vált az algyőiek számára a döntés az önálló községi jogállás visszaszerzéséről, s a Szegedtől való elszakadás kezdeményezésére. A helyi népszavazást 964 hitelesnek elismert aláírással a választó- polgárok több mint 20%-a kezdeményezte, így a szegedi Közgyűlés 1996. október 27- ére tűzte ki annak időpontját. Ezen dönthettek a szavazólapon feltüntetett kérdésről: Legyen-e önálló község Algyő?

A Választási Bizottság elnöke a Közgyűlés 1996. november 7-ei ülésén számolt be az eseményről. E szerint a helyi népszavazás a kitűzött időben teljes rendben, zavartalanul lezajlott. A 4247 jogosult választópolgár közül 2659-en szavaztak, az érvényes 2638 szavazatból 1923 igent, 715 nem választ tartalmazott. A helyi népszavazás érvényes és eredményes volt, Algyő polgárai a Szegedtől való különválásra adták voksukat.

Ezután megkezdődtek az előkészítő munkák Algyő önálló településsé minősítésével kapcsolatban. A Közgyűlés a polgármester vezetésével a föladatok lebonyolítására úgynevezett egyeztető bizottságot hozott létre,48 fölmérték Algyő önállósodásával kapcsolatos megoldandó kérdéseket.

A népszavazást követően az 1997. április 24-ei ülésre a polgármester jelentést adott a Közgyűlés részére.49 Ez foglalkozott az újra önállósuló község nevével (a helyiek javaslatának megfelelően Algyő), a község területével, tervezett költségvetésével, a rendelkezése alá kerülő vagyon meghatározásával. (Bár ezeknek a kérdéseknek a fontossága nem vitatható, részletezésük a jelen földolgozás kereteit nyilván meghaladja. Pusztán jelezni kívánom, hogy a vagyonmegosztás egyes vitatott kérdései még éveken keresztül foglalkoztatták a szegedi, illetve az algyői szerveket. A jelentkező problémák a helyi sajtóban is napvilágot láttak.50)

Algyő községgé nyilvánításáról 1997 őszén jelent meg a köztársasági elnök 115/1997.(IX.3.) KE. számú határozata,51 időpontját október 1. napjában állapította

48 1233/1996.(XI.7.) Kgy. sz. határozat.

49 5376-9/1997. (április 17-i keltezéssel).

50 Algyő — fájdalom(mal) — válik. Délmagyarország. 1997. május 14. Algyő kontra Szeged — A község területe csorbulhat-e? Délmagyarország. 1997. szeptember 2.

Magyar Közlöny 1997. évi 76. szám.

275