Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Szeged és a városkörnyék igazgatási kapcsolata a huszadik évszázad második felében

vizsgálódásnak a konklúziójaként rögzíti az összeállítás, hogy a településkutatók az érintett szomszédos községek Szegedhez csatolását támogatták az agglomerációt létrehozó különböző tényezők (a munkaerő-mozgások, az ellátó funkciók területi átstrukturálódása, közös kommunális hálózatok, a közlekedési kapcsolatok, a települések egy- beépülése) hatására.

Szembetűnő ugyanakkor, hogy a statisztikai értékelésben nem található olyan adat, ami arra vonatkozna, hogy az érintett községek a Szegeddel egyesülés idején milyen adottságokkal rendelkeztek gazdasági, ellátottsági, de kulturális, oktatási vagy egészségügyi téren. A területszervezési intézkedések idején a tanácsi szervek — nemcsak városi, de járási, illetve megyei részről is — földolgozták ezeket a községi adatokat is (Tanulmányom mellékletei ezeket tartalmazzák.)

A KSH-dolgozat az egyesített községek és Szeged többi része, valamint a város vonzáskörzetébe tartozó egyéb községek adatait rögzíti a lakónépesség alakulása, a népesség kor és nemek szerinti összetétele, a foglalkoztatás és az ingázás számszerűségei szerint, az 1980. és az 1990. évi tapasztalatokra hivatkozva. Az összeállítás külön fejezetet szentel a lakásellátásnak és a lakásépítésnek, az e téren jelentkező megállapítások pozitív, de negatív jellegzetességekre is utalnak.

Igen szerénynek mondható a lakossági ellátás címet viselő fejezet. Ebben a szilárd burkolatú utakról, a kiépített járdákról, a kiskereskedelmi bolthálózatról és élelmiszer- forgalomról találhatók adatok. Viszont a vízellátásra, szennyvízelvezetésre, gázhálózatra, a közlekedés helyi tényezőire, a közvilágítási hálózatra, telefonellátottságra és a hírközlés egyéb területeire, valamint még több más, úgynevezett kommunális adottságokra semmilyen adattal nem szolgál. Meglehetősen felszínes az egészségügyre és az oktatásra vonatkozó rész is, néhány 1990-es adaton kívül mást e téren sem tartalmaz.

A továbblépés lehetőségeit tárgyaló befejezés hivatkozik az egyesülést támogató tényezőkre, egyúttal azonban utal Erdei Ferenc által képviselt eltérő alternatívára is.

A témával később is találkozni lehetett a helyismereti-helytörténeti földolgozások között. E körből utalok Anderle Ádám cikkére,45 melyben Kiskundorozsmáról szóló monográfiáról ír ismertetést. Az alkalmat fölhasználja arra is, hogy kifejtse véleményét Dorozsmának Szegedhez csatolásáról. (Megjegyzem, hogy a községegyesítés témája a szerzőt már korábban is foglalkoztatta. Még a tanácsrendszer idején közreadott három írásában is kifejtette nézeteit Szeged általa kívánatosnak tartott fejlesztéséről.) Számára úgy tűnik, hogy a város és Dorozsma közti távolság közlekedési ideje csökkent ugyan, de a történeti „mintha növekedett volna”. Kifejti, hogy Szeged keveset foglalkozik töltésen túli részével, „elviseli, hogy Dorozsma Szegedhez tartozik, de kevés érdeklődést mutat élete, gondjai iránt.” Úgy véli, hogy az 1973. évi közigazgatási egyesítés a korábban önálló községek részére aránytalanul hátrányos, az integráció számukra káros volt.

A szerző ugyan maga sem véli megoldásnak az elválást, hiszen Dorozsma ténylegesen összenőtt Szegeddel, de a meglévő helyzetet sem tekinti fönntarthatónak, mert a településrész gazdátlannak tűnik. Álláspontja alátámasztására fölsorolja, mi minden

45 Anderle Ádám: „Csatolt” vagy „társult” község? Szegedi Műhely. Helyismereti szemle. ‘96- 97/1-4. füzet. 84-90. oldal. ANDERLE Ádám: Milyen Szegedet akarunk? — Délmagyarország 1989. június 12., 13. és 14.

273