Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Szeged és a városkörnyék igazgatási kapcsolata a huszadik évszázad második felében
várható a helyi közigazgatási szervezet és tevékenység újraszabályozása, valamint költségvetési reform is. A fölszólalók véleménye megoszlott abban, hogy a volt községek jelenlegi státusa megmaradjon-e, tehát a város részeként működjenek a jövőben is, vagy korábbi önállóságukat kapják vissza. Mivel az egész tanácsrendszer várható változásai ekkor még érthetően nem voltak ismertek, többen ezektől tették függővé állásfoglalásukat. Már a tanácskozáson is nyilvánvalóvá vált, hogy a működés anyagi föltételei döntően befolyásolják, vajon mi lenne az ésszerű teendő. Egységesnek mondhatók azonban azok a vélemények, melyek a városvezetést elmarasztalták, bírálattal illették a város peremterületi részeiről nem kielégítő gondoskodása miatt. Többen azt tartották volna helyesnek, ha a fejlesztések kiadásai és a fenntartási-üzemeltetési költségek a terület lakosságszámával arányosan kerültek volna megállapításra és felhasználásra. A ráfordítási összegeket pedig a megyében önállóan funkcionáló nagyközségek adataival lehetett volna reálisan összevetni, azokhoz viszonyítani. Szinte valamennyi e tárgyú észrevétel kifogásolta, hogy a volt községek területén ingatlan-értékesítésből vagy más hasonló ügyletekből befolyt bevételekből sem részesült kellő mértékben az ott élő lakosság. A peremterületi lakosok sok társadalmi munkával járultak hozzá környezetük adottságainak fejlesztéséhez, a belső városrészek lakói viszont hasonló gyarapodást tanácsi eszközökből élvezhettek. Szóba hozták, hogy mindenütt igen elhanyagoltak a középületek, az egyesítés miatt megszűnt a pedagógusok részére korábban járó illetményföld, Algyő lakosai részére nem városi jogállás szerinti a közlekedési tarifa. A tanácstagok sem kapnak elegendő tájékoztatást, így választóikat nem tudják hatékonyan képviselni. A városi tanácsi testületben pedig a többségi elv alapján leszavazzák javaslataikat. Több fölszólaló hivatkozott arra, hogy a várossal egyesítés miatt a volt községekben a közösségi érzület, az évszázadok alatt kialakult hagyományok szenvedtek sérelmet, ami kulturális természetű visszaesésben is megnyilvánult. A községi önállóság elvesztése a lakosság körében e miatt érzelmi kérdéssé vált. Némileg ellensúlyozná az így előállott hátrányokat a településrészek régi elnevezésének használata a Szegedhez tartozás esetén is. Néhányan a területükön létrehozandó igazgatási szervezetre tettek javaslatot, ha a várossal továbbra is megmarad az együttélés. A társulási forma, a városon belül önálló kerületi szervezet, nagyobb hatáskörrel rendelkező elöljáróság, kellő létszámú és felkészültségű kirendeltség egyaránt szóba került lehetséges megoldásként. A korábbi egyesítés előnyeiről is beszélt egy-két fölszólaló. A Szegedhez tartozás sok tekintetben előnyt jelentett szerintük különösen munkahelyek biztosításában, a közlekedési föltételek javulásában, egészségügyi ellátásban, egyes szolgáltatásokban és kulturális téren. A lakóterületi bizottságok munkája révén fejlődött a közélet. A községi jogállás visszaállítása esetén várható, hogy egyes szolgáltatások díja kedvezőtlenül megváltozna, a községek részére megállapított fejkvóta is jóval alacsonyabb a városiénál. Korábban a tanácsi vezetők ritkán jártak a volt községekben, helyeslik, hogy most végre foglalkoznak a fölmerülő sajátos problémákkal. 266
