Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
A központi bizottság közigazgatási és adminisztratív, valamint párt- és tömegszervezetek osztálya 1987-ben mintegy harminc oldalas összeállítást jelentetett meg a tanácsok pártirányításának időszerű kérdéseiről. Az abban tárgyalt témák előzményei 1971-ben, majd 1973-ban született dokumentumokban találhatók. Nemcsak az országos, hanem a megyei és a városi vezető párt szervek (pártértekezlet, pártbizottság, illetve pártvégrehajtó bizottság) határozatai is befolyásolták a tanácsi szervezet tevékenységét. Általános gyakorlattá vált, hogy a választott pártszervek négy vagy öt évenkénti megújítását megelőző pártértekezletek beszámolóiban szó esett a tanácsoknál folyó munkáról, az állami tevékenység jellemzőiről. A pártfórumokon hozott határozatok tanácsi szervezetben történő ismertetése, a rögzített politikai célkitűzések megvalósítására irányuló intézkedési tervek kidolgozása, majd egy idő után a végrehajtás eredményeiről vagy a jelentkező nehézségekről, akadályokról szóló beszámolás vált kialakult gyakorlattá. A pártirányítás megszokott formájaként funkcionált a tanácsi feladatok megoldásának számonkérése. A párttestületek munkatervei rendszerint előre jelezték azokat a tanácsi feladatokat, melyekre beszámolás formájában igényt tartottak. Kialakult az a gyakorlat is, hogy a szűkebb körű megyei pártvezetés évenként személyes megbeszéléseken tájékoztatást kért a megyei tanácsi, illetve a szegedi városi párt- és tanácsi vezetőktől az elmúlt időszakban végzett munkáról, és a jövőbeli fontosabb célkitűzéseket is ez alkalommal körvonalazták. Nem volt azonban ismeretlen az a megoldás sem, hogy egyes jelentősebb konkrét ügyekben (például tanácsi tervek kialakítása, lakásgazdálkodás kérdései) a párttestületek részéről eseti politikai állásfoglalás született. Bár ismert szervezeti forma volt a tanácstagi pártcsoport, ennek működése ezen időszakban Szegeden szinte kivételszámba ment. A párt politikájának érvényre juttatását szolgálta, hogy a testületi párt- és tanácsi szervekben megvalósult a kölcsönös vezetői képviselet. Vagyis egy-egy (esetleg több is) pártfunkcionárius tagja volt a tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak, ugyanígy a tanácselnök a megfelelő városi választott pártszerv tagjai közé bekerült. A tanácsi testületek ülésein a tag pártvezetőkön kívül rendszeresen részt vettek — tanácskozási joggal — a párt hivatali szerveinek munkatársai is. A pártirányítás érvényre juttatásának egyik eszköze volt a tanácsi személyzeti politika befolyásolása az úgynevezett hatásköri lista révén. Ez azt jelentette, hogy meghatározott tisztségeket vagy munkaköröket az illetékes pártszerv véleményezése után lehetett csak betölteni. Megemlítem, hogy a pártirányítás struktúrájában a hivatali pártszervezet sajátos helyet foglalt el. Csak a tanácsi apparátus politikai mozgósítására irányulhatott tevékenysége, e tekintetben a tanácsi vezetést segítő, nem pedig ellenőrző funkcióval rendelkezett. 230
