Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
A mostani tanulmányom a szegedi tanácsi végrehajtó bizottság két évtizedes tevékenységének bemutatását célozza. Az előzőekben említett törvények a tanácsi gazdálkodás különböző területeinek szabályozásánál a döntési jogköröket szinte kivétel nélkül a tanács, mint testület részére biztosították. Joggal merül fel tehát az az igény, hogy tisztázódjék: vajon a végrehajtó bizottságnak, a tanácsi szervezet kisebb testületének a tanácsi gazdálkodásban milyen szerepet biztosított a jogalkotó. Vagyis mik voltak a végrehajtó bizottság teendői, feladatai és esetleges jogosítványai a tervezés és a gazdálkodás terén. A tanácsi gazdálkodást szabályozó törvények és az ezekhez csatlakozó alacsonyabb szintű jogszabályok, vagy központi utasítások, a tanácsokhoz intézett leiratok a végrehajtó bizottságnak az előzőekben említett tervek esetében az előkészítő munkában biztosítottak fontos szerepet. Természetesen annak már a későbbi szakaszában, hiszen az alapadatok összegyűjtése és rendszerezése, a tervezésben esetleges alternatívák szerepeltetése a munka kezdeti stádiumában főként a pénzügyi és a tervezési ügyekkel foglalkozó szakigazgatási szervek feladatát képezte. A munkának későbbi stádiumában a gazdasági ügyekért felelős tanácselnök-helyettes, egyeztetési teendőket illetően pedig már a tanácselnök is aktív közreműködő volt. Az összeállított tervjavaslat került a végrehajtó bizottság testületé elé, mely állást foglalt a tervezetnek a tanács elé terjesztése kérdésében. A végrehajtó bizottságnak megvoltak a teendői a terv és a költségvetés elfogadását követően is. Ezek között a legfontosabbnak a végrehajtás szervezését és a megvalósítás ellenőrzését tekinthetjük. Az év közbeni változtatás, főként az összegszerűségek módosítása ugyancsak a végrehajtó bizottság előterjesztése alapján került a tanács elé. Ha tanulmányozzuk a VB. üléseiről készült jegyzőkönyveket, láthatjuk, hogy a végrehajtó bizottság minden évben meghatározta a pénzügyi revíziók éves tervét és értékelte a tanácsi szervezet által végzett gazdálkodást, ide értve természetesen az intézmények ez irányú ténykedését és a tanácsi vállalatok gazdasági munkáját is. Egy időben (a 70-es évek végén, a 80-as évek elején) gyakorlattá vált, hogy a pénzügyi szakigazgatási szerv havonta információs jelentést készített. Ebben az eredeti, illetve az esetleg időközben módosított előirányzatokhoz viszonyítva kimutatta a bevételek és a kiadások alakulását, a teljesítés mértékét és az időarányostól való eltérést ágazatonként, továbbá alkalmanként egy-egy fontosnak vélt gazdálkodási terület (például lakás- beruházások) éppen időszerű állapotát. Ez a módszer a szükséges vezetői beavatkozás vagy intézkedés kezdeményezésére teremtett alkalmat. A végrehajtó bizottságot terhelő kötelezettség volt az éves tervek teljesítéséről a tanács részére történő beszámolás. A vizsgált időszakban ugyan nem volt használatos a zárszámadás kifejezés, de jellegét, tartalmát tekintve az előző évi gazdálkodásról szóló beszámolás és az a döntés, mely annak elfogadásáról szólt, lényegileg zárszámadásnak volt felfogható. Az említett feladatokon túlmenően a végrehajtó bizottság jelentéktelennek mondható gazdálkodási jogkörrel rendelkezett. A jegyzőkönyvek tanulmányozása során egyes fizetési kötelezettségek (például közműfejlesztési, vagy településfejlesztési hozzájárulás mértékének megállapítása, ebadó-tételek meghatározása) tekintetében szüle220
