Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
tett végrehajtó bizottsági döntéseket lehet találni, ezek azonban egyáltalán nem minősíthetők jelentősebb jogosítványnak. Ha a III. Tanácstörvény egyik fontos alaptételét, a tanácsok gazdálkodásában biztosítandó kiterjedtebb önállóságot kérjük számon, azt kell megállapítani, hogy a jogalkotó e szándéka és a gyakorlati életben tapasztaltak jelentősen eltértek. A törvényi célkitűzések ellenére nem vált valóra a tanácsi szervek gazdálkodása terén kilátásba helyezett nagyobb önállóság, hiszen változatlanul érvényesült a központi szervek úgyszólván semmitől nem korlátozott beavatkozási lehetősége. Ez különösen az állami támogatások sokszor váratlan megváltoztatásában, leginkább csökkentésében nyilvánult meg, de gyakran negatív hatásként jelentkezett a megyei elosztási rendszer is az érdekek és a megalapozott igények szubjektív megítélése folytán. A ténylegesen jelentkező fejlesztési és ellátási követelmények realizálását a legtöbb helyi tanács esetében — így Szegeden is — az önálló bevételi források minimális köre és terjedelme nem tette lehetővé. Az is közismerten hátrányos adottságként vehető számításba, hogy a tanácsok még a tanácsrendszer végső stádiumában sem rendelkeztek önálló tulajdonnal, vagyon feletti rendelkezési jogosítványokkal, bár érdekeltek voltak a tanácsi bérlakások elidegenítésében. A 80-as évek végére az ország egészében tapasztalható gazdasági nehézségek a tanácsi szférában szintén meghatározóvá váltak, s ez tetten érhető volt Szegeden is. A megyei és a városi végrehajtó bizottság viszonya A Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának és a szegedi városi VB-nak a II. Tanácstörvény (1954. évi X. tv.) mellérendeltségi helyzetet teremtett és együttműködési követelményt állított, hiszen a törvény hatálya idején, kb. 16-17 év alatt Szeged megyei jogú városi jogállást élvezett. Tehát nem tartozott a megye joghatósága alá, hanem közvetlenül az Elnöki Tanács és a Kormány felügyelete alatt működött az ország további három nagyvárosával, Debrecennel, Miskolccal és Péccsel együtt. A III. Tanácstörvény ezt a helyzetet megváltoztatta, a megyei jogú státuszt megszüntette és az említett városokat — Győrrel kiegészítve — megyei városként kezelte, egyúttal megyei alárendeltségbe utalta. Ez a jogállás kezdetben egyes kérdésekben különleges, más városokétól eltérő jogosítványokat (kerületi tanácsi szervek működhettek a megyei városokban, az éves költségvetési törvényben külön megállapították a megyei városok gazdálkodásához nyújtott központi támogatások összegét, stb.) biztosított részükre, az idők folyamán azonban ezek a megkülönböztetések visszaszorultak vagy teljesen meg is szűntek. A Csongrád megyei végrehajtó bizottság 1971. és 1990. között négy alkalommal számoltatta be a Szeged városi VB-ot tevékenységéről, a tanácsi munka egyes területein jelentkező feladatainak végrehajtásáról. A beszámolás írásos jelentés formájában történt, ezt — a VB testületé által történt véleményezés után — a tanácselnök terjesztette a megyei VB elé. A beszámoló vitáját a megyei szervek által végzett felügyeleti vizsgálat előzte meg, az ennek során tett megállapítások képezték az alapját annak a kiegészítő jelentésnek, melyet a megyei tanácselnök adott a megyei végrehajtó bizottságnak. A kiegészítő jelentés határozati javaslatot is tartalmazott, a megyei VB a 221
