Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
Úgy vélem, nem szükséges különösebben bizonygatni, hogy a második évezred végéhez közeledve a modem társadalom egy-egy szervezetének működése, annak hatékonysága szempontjából milyen jelentősége van az adott organizáció gazdasági feltételeinek. Nos, nézetem szerint a gazdasági meghatározottságot a III. Tanácstörvény hatálya idején a tanácsok munkáját illetően ugyancsak elsődleges tényezőként kell számításba venni. Irányadó ez a szegedi tanácsi szervezet tevékenységének jellemzésénél is. A tanácsok társadalmi szerepének rendező normáit néhány meghatározó fontosságú törvény tartalmazta ez idő tájt. Az Alkotmányban szereplő alapelveket most nem említve hivatkozom a tanácsokról szóló törvényre, a népgazdasági tervezés rendszerét szabályozó, továbbá az állami pénzügyekről rendelkező törvények előírásaira. Ezekhez — részben időbeli eltérésekkel — más jogalkotási produktumok is csatlakoztak, másrészt a végrehajtási jogszabályok adtak értelmező, pontosító, a részletkérdéseket tisztázó rendelkezéseket. Amikor a szegedi végrehajtó bizottságnak a tanácsi gazdálkodás alakításában végzett munkáját kísérelem meg körvonalazni, magam is az említett törvények rendelkezéseire alapozva igyekszem e tevékenységet illusztrálni. A jogalkotó a tanácsok feladatává tette, hogy gondoskodjanak a terület és a település fejlesztéséről, működési területükön szervezzék a lakosság szükségleteinek kielégítését. A tanácstörvény hangsúlyozta, hogy e cél érdekében a tanácsok anyagi eszközökkel rendelkeznek, melyekkel önállóan gazdálkodnak. A tanácsok bevételi forrásainak körét és az állami támogatás összegét törvényben kellett megállapítani. A helyi tanácsok ilyen jellegű részesedésének meghatározására a megyei tanács volt jogosult. A tanácstörvény rögzítette a gazdálkodás terén a tanácsok legfontosabb teendőit. Előírta, hogy a tanács középtávú tervet, ehhez kapcsolódóan éves tervet és költségvetést állapítson meg, irányítsa ezek végrehajtását és jogosult volt rendelkezni a végrehajtásukról szóló beszámolók elfogadásáról is. A tanács részére lehetővé tette, hogy döntsön a hatáskörébe utalt adók, hozzájárulások, díjak mértékéről, és adójellegű kötelezettséget is megállapíthatott. A tervezés rendszeréről szóló 1985. évi II. törvény azt írta elő, hogy a tanácsok a terület- és településfejlesztési célok meghatározása, a lakosság ellátásának javítása, az egyes létesítmények gazdaságos működtetése, fenntartása és fejlesztése érdekében, az anyagi-pénzügyi eszközök hatékony felhasználása céljából készítsenek középtávú és éves tervet. A középtávú tervben különböző, a törvényben nevesítve is megfogalmazott lakossági szükségletek és igények kielégítésére szolgáló intézkedéseket lehetett előirányozni. Biztosítani volt szükséges a tanácsi intézmények működtetésének, fenntartásának és fejlesztésének feltételeit is. A középtávú terv a célkitűzések rögzítésén túl — a törvény rendelkezéseinek megfelelően — tartalmazta azok pénzügyi előirányzatait is. A tervezési törvény rendelkezett továbbá arról, hogy a tanács éves tervében részletezni és pontosítani szükséges a középtávú terv megvalósításának éves ütemét, míg a pénzügyi feltételeket a tanács éves költségvetésében kellett előirányozni és biztosítani. A végrehajtó bizottság szerepe a tanácsi gazdálkodásban 214
