Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
egyes napirendi kérdések tárgyalásához tanácskozási joggal meghívni. A tanácselnök vezette a tanácskozást, és a VB. képviseletében is elsődlegesen ő járhatott el. A törvény rendelkezése szerint a végrehajtó bizottság tevékenységét az éves munkaterv volt hivatott tervszerűvé alakítani, természetesen a tanács munkatervével való összhangot is megkívánta a jogalkotó. Ezért a tanácsi testületek éves munkaterveinek kialakítása nemcsak a tanácsi szervek munkája szempontjából volt jelentős, hanem a tanácsi tevékenységgel kapcsolatos ténykedést végző más szervekkel való egyeztetés is lényeges követelményt jelentett. Ahhoz, hogy a végrehajtó bizottság az előírásoknak megfelelően dolgozzék és döntései jogszerűek legyenek, ülésein a határozatképességet kellett biztosítani. Ez megtörtént, ha a testület tagjainak többsége az ülésen jelen volt. Ugyancsak a jelenlévő tagok többségi szavazata kellett a döntéshez, ha pedig a szavazatok egyenlően oszlottak meg a javaslat mellett és ellenében, a tanácselnök szavazata döntött az ügyben. A VB. feladatait és hatáskörét a törvény állapította meg, a testület e körbe tartozó ügyekben rendelkezett döntési joggal. A tanácstörvény a végrehajtó bizottsági döntést határozatnak nevezte, a határozatok azonban igen eltérő jellegűek és tartalmúak lehettek. A lehetséges variációk közül megemlítem az eljárási határozatokat, ilyen volt például az ülés napirendjének megállapítása; lehetett egyedi határozat (pl. kinevezés); jogszabályi felhatalmazás alapján hozhatott a VB. hatósági döntést; kiadhatott utasítást a szakigazgatási szervek valamelyikének kötelezésére; határozata irányítási aktusként született pl. tanácsi vállalat vagy intézmény részére; tartalmazhatott felkérést, megkeresését nem tanácsi szervhez; sőt — kivételesen, a törvényben megjelölt konkrét feltételek esetén — lehetett általános érvényű, vagyis mindenkire érvényes, normatív tartalmú rendelkezés is. Ez utóbbi határozata jogszabály végrehajtására irányulhatott, és csak halaszthatatlanul sürgős esetben volt rá lehetőség, ki kellett hirdetni és kibocsátásáról a tanácsot tájékoztatni kellett. A törvény megengedte, hogy a végrehajtó bizottság jogszabályi keretek között hatáskörének gyakorlását szerveire átruházhassa, a minisztertanács végrehajtási rendelete azonban taxatíve felsorolta azokat az ügyfajtákat, melyek esetében a hatáskör gyakorlását nem lehetett átruházni. A jogalkotó számolt azzal is, hogy az élet a tipikustól eltérő helyzeteket produkálhat. Ezért megengedte, hogy a végrehajtó bizottság két ülése között halaszthatatlan esetben a VB. hatáskörébe tartozó ügyben a tanácselnök döntsön a testület helyett, intézkedéséről azonban a VB. legközelebbi ülésén be kellett számolnia. A végrehajtó bizottság ülésén történtekről — a törvény szóhasználata szerint — a tanácskozás lényegét és a hozott határozatokat tartalmazó jegyzőkönyv készítését írta elő a jogalkotó. A jegyzőkönyvet a tanácselnök és a VB-titkár írta alá és meg kellett küldeni a felettes (Szegeden a megyei) végrehajtó bizottság részére, mely ennek alapján kísérte figyelemmel a testület tevékenységének törvényességét. A VB. határozatait jegyzőkönyvi kivonat formájában juttatták el a döntés szerint érdekeltek részére. Itt említem meg, hogy a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok végrehajtó bizottságai hivatalos lapot jelentettek meg. Ez a közlöny alkalmas volt arra, hogy a tanácsi szervek, elsődlegesen a tanács és a végrehajtó bizottság olyan aktusait, melyek széleskörű érdeklődésre számíthattak, ebben közreadják. Szegeden 189
