Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
A törvény számos kérdésben az addigiaktól eltérő elvi és gyakorlati megoldást érvényesített. A tanácsok jellegének deklarálásában elhagyta a korábban rögzített helyi államhatalmi funkciót és a tömegszervezeti típusra történt utalást, ezek helyett a képviseleti teendőkön túl az önkormányzás feladataira és az államigazgatási ténykedésre utalt a törvényben a jogalkotó. Megszüntette azt a helyzetet, amely alapján a különböző szintű tanácstestületek között alá- és fölérendeltségi viszony állt fenn, hiszen ez a továbbiakban a választás elvével és az önkormányzati jelleggel összeegyeztethetetlen állapotot jelentett volna. E helyett csak magas szintű jogszabályokkal és gazdasági szabályozók útján vélte megoldhatónak a tanácsok irányítását, de biztosítani kívánta munkájuk törvényességi felügyeletét. Az Országgyűlés a törvényben deklarálta a tanácsoknak, mint testületeknek hatásköre bővítését, kilátásba helyezte, hogy anyagi eszközökkel önállóan gazdálkodhatnak, s növelni szándékozott döntési jogkörüket saját szervezetük kialakításában, vezetőik kiválasztásában. A törvényben megjelent az a törekvés, hogy elhatárolható legyen a különböző szintű — községi, városi, megyei — tanácsok feladat- és hatásköre, valamint az is, hogy adott tanácsszervezeten belül a tanács és a végrehajtó bizottság a részére biztosított hatáskör gyakorlását — meghatározott feltételek mellett — átruházhassa. Az új törvény módosította a tanácsi vezetők szerepét, jogállását is. A tanácselnök a tanácsnak, mint testületnek a vezetője, de egyúttal a végrehajtó bizottságnak is az első embere. Az elnökhelyettes működésének fő területeként a tanácselnök akadályoztatása esetén az ő helyettesítését határozta meg, szerepének új vonása azonban az úgynevezett tevékenységi felügyelet lett, mely az egyes szerveknél ellátott korábbi szakági általános ellenőrzés helyébe lépett. Ez azt jelentette, hogy bármely tanácsi szerv végzett egy adott tevékenységet (pl. gazdálkodási ügyeket intézett), munkáját a gazdasági ügyekért felelős elnökhelyettesnek kellett figyelemmel kísérnie. A III. Tanácstörvény szabályai közül — több más mellett — ez volt az egyik meg nem valósított célkitűzés nemcsak Szegeden, de országos relációban is. A jogalkotó más területen sem tudta az elnökhelyettesi munkakör új elemeit úgy meghatározni, hogy azok a gyakorlatban érvényesüljenek. A tanácsi bizottságok vezetését ugyanis szintén az elnökhelyettesi feladatok közé sorolta a törvény, sőt lehetővé tette több bizottság vezetésével is az elnökhelyettes egyidejű megbízását. A gyakorlatban azonban ez — elsődlegesen az elnökhelyettesek negligenciája folytán — nem vált élő valósággá. Szegeden is csak egy-két évig látott el bizottsági elnöki teendőket a tanácselnök-helyettes, ezt követően azonban tanácstagot bízott meg a tanács testületé ezzel a munkával. A törvény új előírásaként a VB-titkárt ezentúl már nem választották, hanem — ha igazgatási-szakmai feltételeknek megfelelt — határozatlan időre kinevezte a tanács, s munkájával szemben a törvény legfőbb követelményként a hatósági munka törvényességi felügyeletének ellátását állította. A tanácsi vezetés új jogi helyzete folytán országosan szükségesnek vélték a jogalkotói elképzelések egységes gyakorlati megvalósítása érdekében a tanácsok kellő tájékoztatását. 186
