Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
Ezért a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese 1971. szeptember 8- án 2/1971. számon elvi állásfoglalást bocsátott ki a tisztségviselők tevékenységének egyes kérdéseiről. Csupán a végrehajtó bizottságok esetében tartotta fenn a törvényben a jogalkotó az ún. kettős alárendeltség elvét. A városi végrehajtó bizottság ugyanis egyrészt az őt létrehozó tanácsnak, másrészt pedig a felsőbb szintű — a megyei — végrehajtó bizottságnak alárendelten működött. A részletes ismertetést mellőzve jelzem, a végrehajtó bizottság helyzetéből következett, hogy saját tevékenységéről rendszeresen beszámolni tartozott az őt létrehozó tanácsi testületnek. Szegeden ez a húsz év alatt más és más formában történt. A VB. ugyanis 1971. és 1976. között az előző évi ténykedésének egészéről szóló jelentést adott a tanács részére, később, 1977. és 1983. között viszont az éves tanácsi gazdálkodásról szóló jelentés (a tulajdonképpeni zárszámadás) tartalmazta munkájának legfontosabb részeit a beszámolás célzatával. Utóbb, az 1984-et követő esztendőkben ismét változott a számadás módszere, formája. Ekkor ugyanis a tanácsot az éves munkaterv tervezetébe építve tájékoztatta a VB. Tegyük rögtön hozzá, hogy ebben a formában ez a korábbiaknál jóval kevesebb részletezéssel történt. Némileg pótolta a hiányokat, hogy a tanács minden ülésén a határozatok végrehajtásáról szóló jelentésben is foglalkozott a VB. a saját ténykedésével, az elmúlt időszak alatti munkájával. A megyei végrehajtó bizottság részére történő beszámolás témájáról a későbbiekben részletesen szólok. Már most szükségesnek tartom azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a végrehajtó bizottságok kettős alárendeltségét a közigazgatási regulációs munka keretében, közvetlenül a tanácsrendszer megszűnése előtt kibocsátott 1990. évi XXII. tv. szüntette meg 1990. márciusában. Ennek folytán a VB. csak az őt megválasztó tanácsnak volt felelős a továbbiakban. Változott a tanácsok központi irányításának rendszere is. Bár megmaradt az Országgyűlésnek és az Elnöki Tanácsnak mindazon jogosítványa, melyekkel a tanácsok tekintetében korábban is rendelkeztek, de a központi irányítással a törvény a kormányt hatalmazta fel. A kormány a tanácsok felett általános elvi irányítást és törvényességi felügyeleti jogot gyakorolt, a végrehajtó bizottságokat pedig jogosult volt irányítani, beszámoltatni, utasítani. A harmadik tanácstörvény külön intézkedett a minisztériumok, valamint az országos hatáskörű szervek és a tanácsszervek kapcsolatainak rendezéséről, aminek a törvényalkotó által vallott legfőbb meghatározó eleme az ágazati és a területi érdekek összehangolása volt. A jogalkotó jelentős alapelvnek tekintette, hogy a tanácsok feladataikat eredményesen csak a különböző jellegű nem tanácsi szervekkel folyamatosan és sokoldalúan együttműködve képesek megoldani. Ezért a III. Tanácstörvényben külön fejezet szólt a tanácson kívülálló szervekkel megvalósítandó hatékony munkakapcsolatokról. A nem tanácsi szervek között utalt a törvény a politikai színezetű vagy más jellegű társadalmi és tömegszervezetekre, mozgalmakra (szakszervezetek, KISZ, Népfront, stb.), rendelkezett a bírósággal, az ügyészséggel, a honvédségi szervekkel és a rendőrséggel, a népi ellenőrzés szervezetével, valamint a különböző termelő, ellátó, szolgáltató, kereskedelmi és közlekedési szervek mellett a tudomány, az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális gondoskodás terén tevékenykedő intézményekkel szükséges tanácsi 187
