Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
Amint összeállításom alcíméből is kiderül, nem a szegedi tanácsi szervezet egészének két évtizedes tevékenységét tekintem a feldolgozás céljának. Vizsgálódásom ugyanis nem terjed ki a lakosság által választott tanácstestületre, a tanácsi bizottságok ténykedésére, vagy éppenséggel a tanácstagok testületi és választókerületi munkájára. Elismerem, hogy bizonyos szempontok valóban ellene szólnak a téma redukálása helyességének, hiszen „csupán” a végrehajtó bizottságnak, vagyis a helyi népképviselet egy, bár kétség nélkül jelentős szervének egyes tevékenységi köreire kívánok összpontosítani. Hiszen az egész tanácsi szervezet társadalmi helyének és szakmai munkájának csak vázlatos illusztrálása is messze meghaladná azokat a kereteket és túllépné azt a terjedelmet, amiket a jelenlegi összeállítás kapcsán érinteni lehet. Hangsúlyozom, hogy a tanács testületének, tagjainak és bizottságainak, továbbá szakigazgatási szerveinek, a felügyelete mellett működő vállalatoknak és az irányítása alá tartozó intézményeknek funkcionálását, strukturális és egyéb adottságait vizsgálni, a megállapításokat közzétenni magam is a jövő feladatai közé sorolom. (Megjegyzem: Bizonyos részterületekről — pl. a tanácsrendelet-alkotásról — már készült monografikus feldolgozás.) Bízom abban, hogy a közigazgatás- és helytörténeti kutatás megfelelő forrásanyag, valamint ismeretek birtokában és alkalmas időben ezekre a kérdésekre is kiterjed majd. II. A III. TANÁCSTÖRVÉNY LÉTREJÖTTE ÉS A SZABÁLYOZÁS MEGHATÁROZÓ FONTOSSÁGÚ ÚJ VONÁSAI Az 1960-as évek végén Magyarországon előtérbe került a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése mellett az államélet továbbfejlesztésének igénye is. Ez utóbbi célkitűzés fontos részét képezte a tanácsszervek népképviseleti-önkormányzati jellegének erősítése és államigazgatási funkcióik hatékonyabbá tétele. Az ezzel kapcsolatos párthatározatok és állásfoglalások, melyek a pártirányítás minden területre kiterjedő érvénye folytán meghatározó fontossággal rendelkeztek és megszabták a törvényhozói hatalom teendőit is, azt hangsúlyozták, hogy növelni szükséges a tanácsok önállóságát, hatáskörük bővítését, s egyúttal fokozni kell felelősségüket is. Ezeket a legfontosabb célkitűzéseket volt hivatott szolgálni és megvalósítani a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény, melyet az Országgyűlés 1971. február 10-én alkotott meg, s — mint az 1950. évi I. tv. és az 1954. évi X. tv. utáni harmadik tanács- törvény —• 1971. április 25-én lépett hatályba. Általa a helyi állami munka végzésében és a lakosság ellátásában a jogalkotó növekvő szerepet szánt a tanácsoknak, feltételezve egyúttal azt is, hogy feladataik meghatározásában, a tennivalók végrehajtásában és a munka ellenőrzésében a lakosok tevékenyen közreműködnek. A jogi szabályozás célkitűzései között szerepelt az a kívánalom, hogy a tanácsi szervek önállóságának és hatáskörének növekedésével együtt bővüljön felelősségük területük ellátásáért, egyúttal azonban erősíteni szándékoztak a központi irányítás hatékonyságát, emelni annak színvonalát. 185
