Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában

leszámítva — a szegedi tanácsi szervezetben dolgoztam, sok mindent átéltem, láttam, tapasztaltam, s ha a számomra kötelezőnek tekintett szerénység határait túl is lépem, talán jelezhetem, hogy bizonyos szakmai területeken voltak önálló és meg is valósult kezdeményezéseim. Munkaköröm azonban legnagyobb mértékben a döntések előkészítésében való közreműködést, esetleg a határozat meghozatalára jogosult testületek vagy vezetők munkájának elősegítését, illetve a kiadott rendelkezések megvalósulásának figyelemmel kísérését, a társadalmi hatások felmérésében való részvételt igényelte, támasztotta követelményként velem szemben.

Az így szerzett ismereteimet, saját meglátásaimat szeretném most rögzíteni, közreadni. (Megjegyzem, hogy a tanácsrendszer megszűnését közvetlenül megelőző mintegy másfél esztendő történéseit jómagam is már csak kívülállóként szemlélhettem, hiszen 1988. utolsó napján — erre jogosultságot szerezve — nyugállományba vonultam.) A dolog természetéből eredően nem törekedhetek valamiféle tudományos igényű feldolgozásra, általános érvényű megállapításokra, vagy szigorú objektivitáson alapuló és a tanácsi munka egészére kiterjedő tényrögzítésre. A szervezet által végzett sokrétű tevékenységből nyilván egyeseket saját szempontjaim és érdeklődésem által vezérelve — helyenként nem is feltétlenül indokoltan — emelek ki, míg másokat — talán érdemtelenül — látszólag negligálok. Remélem azonban, hogy írásom ilyen szubjektivitásait méltányolni lehet.

Köztudott, hogy hazánkban 1950 és 1990 között funkcionáltak tanácsok. Feladataikat, hatáskörüket, szervezeti adottságaikat és működésük rendjét e négy évtized alatt három átfogó jellegű jogalkotási produktum, az úgynevezett tanácstörvények szabályozták. Az 1950. évi I. törvény volt az első, mely mindössze a tanácsok első négy esztendős ciklusa idején volt hatályban, s magán viselte egy, magyar körülmények között új jogintézményre és az addig ismeretlen szervezetre vonatkozó jogi és társadalmi megoldás minden hiányosságát. Az 1954. évi X. törvény sok tekintetben előrelépést mutatott, mivel a jogalkotó igyekezett hasznosítani az első törvényből (is) adódó hibás megoldások tapasztalatait. Azonban ez sem volt túl sokáig irányadó, a mindennapi életben történő érvényesülése pedig az 1956-os forradalom időszakában és hatására nem lehetett egyértelmű, vagy aggályok nélküli.

Az 1970-es évek elejére esik a harmadik tanácstörvény, az 1971. évi I. törvény elfogadása. Ezt érvényességének szűk húsz esztendeje alatt a jogalkotó számos esetben megváltoztatta, a törvény nem egyszer különböző tényezők és társadalmi igények hatására átalakult, de lényegileg irányadó volt mindaddig, míg az alkotmányos rend módosulása, a társadalmi berendezkedés jellegének alapvető változása 1990-ben elvezetett a helyi önkormányzatok rendszerének (újbóli) megvalósításáig.

Ebben a tanulmányban a szegedi tanácsi végrehajtó bizottság tevékenységét 1971- től, vagyis a harmadik tanácstörvény életbe lépésétől 1990-ig, tehát a tanácsrendszer országos megszűnésének időszakáig — a sine ira et studio elve alapján — vizsgálom az alkalmasnak vélt illusztráló események, körülmények elemzésével, közreadásával. Természetesen az első két évtized történéseinek tanulmányozását azonban magam sem tartom feleslegesnek, hiszen a tanácsi működés bemutatásának komplexitása ezt mindenképpen indokolná. Ennek ellenére a napjainkhoz időben közelebb eső eseményeket, adottságokat és körülményeket kísérem figyelemmel, s ezeket vetem papírra.

184