Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
kiemelt hangsúlyt kapott a későbbi szabályzatokban a városkörnyéki községek tanácsaival, illetve azok szerveivel való rendszeres kapcsolat-tartás, 1984 után azzal, hogy a tervszerű együttműködés érdekében a szegedi városi tanács és az időközben megszűnt szegedi járás területén működő községi tanácsok bizottságot hozhattak létre, ami a gyakorlatban néhány éven keresztül funkcionált is. A szabályzatok III. fejezete a nem tanácsi szervekkel (társadalmi és tömegszervezetek, gazdasági, kulturális, szociális téren működő szervek, bíróság, ügyészség, rendőrség, népi ellenőrzés, katonai igazgatási szervezet) való kapcsolatok kérdéseit rendezte. Szabályozta a tanács vagy a végrehajtó bizottság részére történő esetenkénti jelentés vagy tájékoztatás formáit, valamint a koordinációs értekezletek rendszerét, az együttműködési megállapodások szervi, tartalmi és funkcionális vonatkozásait. A Szegeden működő fontosabb nem tanácsi szervek jegyzéke ugyancsak a szabályzat mellékletei közé került. A következő fejezet a tanács, mint testület működésének kérdéseit szabályozta. A tevékenység rendezett kereteit elősegítő éves munkaterv követelményeinek rögzítése után a tanács üléséről, mint fő működési formáról adott részletes előírásokat. Itt voltak találhatók rendelkezések a tanácsülés összehívásáról ,és a napirendre vonatkozó javaslatokról, indítványokról, a testületi előterjesztések előkészítéséről, azok tartalmi és formai követelményeiről, a döntési (határozati) javaslatok megkívánt elveiről és elemeiről. A szabályzat kitért a tanácsülések előkészítésének kérdéseire, a meghívandók és az ülésen tanácskozási joggal résztvevők körére, a meghívó tartalmára. Az ülések nyilvánosságát tette általánossá, e mellett rendelkezett a zárt ülések eseteiről és szabályairól, részletezte a tanácskozás rendjét, meghatározta a tanácsülést levezető tanácselnök feladatait. Részletes rendelkezések voltak találhatók a tanácstagi interpellációkra, az ülésekről szóló jegyzőkönyvekre, a tanács döntéseinek — rendeletéinek és határozatainak — nyilvántartására, közlésére, végrehajtásuk szervezésére és a végrehajtásról szóló beszámolásra. A különös működési szabályok között kezdetben a tanács alakuló üléséről, valamint a tanácsrendelet-alkotásról adott a jogalkotó rendezést, később a tanács néhány kiemelt fontosságú feladataival (városfejlesztési koncepció, tevékenységi program, általános rendezési terv, fejlesztési terv és költségvetés) kapcsolatos eljárási kérdéseket rendezte, majd ide telepítette a lakossági kapcsolatokra vonatkozó szervezeti formák (tanácskozási központok, lakó- és utcabizottságok rendszere, lakóterületi központokban folyó tevékenység) meghatározó szabályozását. Ezek részletes kidolgozását külön tanácsrendeletek tartalmazták. A szabályzatok V. fejezete a tanácstagok jogállásáról szólt. Bár a SzMSz-ek előírásainak megfogalmazásnál a tanács arra törekedett, hogy a központi jogszabályok rendelkezéseit ne vegye át vagy ne ismételje, e fejezetben mégis mellőzte ezt az elvet annak érdekében, hogy a testület tagjai a jogaikra és kötelességeikre vonatkozó előírásokat lehetőleg egy helyen olvashassák, függetlenül attól, hogy azokat országos vagy helyi jogszabály tartalmazta eredetileg. A szabályzatok e részében a tanács által választott megyei tanácstagok tevékenységére és annak figyelemmel kísérésére is találhatók voltak kívánalmak, ugyanitt lehetett megtalálni az összeférhetetlenségi eljárás szabályait is. Az 1984. és az 1986. évi SzMSz felsorolta azokat a hivatali szervezet 166
