Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
A Fiatalok Otthonáról szóló szabályozást még 1979-ben, majd 1980-ban is módosította a tanács, végül 1981-ben bekövetkezett e tanácsrendeletek hatályon kívül helyezése. Ekkor adta ki a tanács 1/1981. számú rendeletét az egyes lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról és a lakásgazdálkodásról címmel, melyben önálló fejezetben megállapította az otthonházakra vonatkozó rendelkezéseket is. E fogalom alá tartoztak az úgynevezett garzonházak, valamint a Nyugdíjasok Háza. A garzonházban lévő lakások bérlőjévé a végrehajtó bizottság fiatal házasokat, pályakezdő fiatalokat, egyedülállókat jelölhetett ki a lakáskiutalási névjegyzék adatai alapján. A határozott időre szóló használat esetén lakáshasználatba-vételi díjat nem kellett fizetni, de kiköltözéskor ilyen esetben pénzbeli térítés sem járt. A tanácsrendelet megszabta, hogy a bérlő házastársán és a gyermekén kívül a lakásba mást nem fogadhat be, a használat jogát másra nem ruházhatja át és az esetleges lemondás is csak a lakásügyi hatóság javára szólhatott. A Nyugdíjasok Háza lehetett e célra épített vagy kijelölt lakóépület, de egy épület lépcsőháza is. Az itt lévő valamennyi lakás csak nyugdíjasok vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt elért személyek határozatlan idejű elhelyezésére szolgált. A nyugdíjasházi lakásoknál megszervezték a házi szociális gondozást is, melynek módját, formáját és mértékét a tanácsi egészségügyi osztály által jóváhagyott szervezeti és működési szabályzatban rögzítették. Az 1/1981. számú tanácsrendeletnek lényegében az otthonházakra vonatkozó rendelkezései jelentettek igazában a korábbitól eltérő szabályozást, bár néhány új rendelkezést is lehetett abban találni. Több vonatkozásban új elemeket tartalmazott a lakáselosztási tervről szóló rész, ez által a tanács igényjogosultság elismerésénél igyekezett a végrehajtó bizottság mozgásterét különböző arányok kötelező megállapításával befolyásolni. Történt kezdeményezés a lakásügyi döntések társadalmi ellenőrzésének erősítésére pl. azzal, hogy az éves lakáselosztási terv javaslatát a végrehajtó bizottság elé terjesztést megelőzően véleményeztetni volt szükséges a megyei szakszervezeti szervvel, a városi ifjúsági szervezettel és a lakásügyi társadalmi bizottsággal is. A jogalkotó a lakásellátási formákra jogosultság általános kritériumai mellett felsorolta azokat a körülményeket, amikor a tanácsi bér-, illetve a tanácsi értékesítésű lakásra jogosultság elismerésénél az igénylők vagyoni és jövedelmi viszonyait nem kellett figyelembe venni, mert a kedvezményes elbírálást valamilyen méltánylást érdemlő társadalmi indok alátámasztotta (pl. az igénylő nem lakás céljára szolgáló helyiséget lakássá átalakít, s ezáltal a lakásalapot növeli). A lakásalap növelésének elősegítését szolgálta a tanácsrendelet azzal is, hogy tanácsi bérlakás volt juttatható annak az igénylőnek, aki az erre kijelölt lakás helyreállítását vállalta, ennek feltétele volt, hogy a helyreállítás költsége a lakás használatbavételi díjának kétszeresét meghaladja. Lakásigénylés benyújtására a tanácsrendelet szerint most már csak az volt jogosult, aki ténylegesen szegedi bejelentett lakásában lakott, vagy szegedi szervvel állt munka- vagy tagsági viszonyban, illetve itt szerzett nyugdíjjogosultságot. E megszigorítást — melynek alkotmányos alapja minden bizonnyal már akkor is támadható volt — feltehetően a városba történő nagymérvű beáramlás ellensúlyozása indokolta. 145
