Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
A tanácsrendelet tovább finomította a lakásügyi társadalmi bizottságra vonatkozó szabályokat. A bizottság megbízatása a tanácsi ciklusnak megfelelően öt éves időtartamra szólt újból, tagjaiból munkacsoportot alakíthatott, a helyszínelési munkákra pedig aktívákat vonhatott be. A helyi rendelet előírta a végrehajtó bizottság részére történő beszámolási kötelezettségét, viszont lakásügyeket érintő tárgyaláshoz a bizottság elnökét a VB. tartozott meghívni. Szerepét erősítette az az előírás is, hogy ha a lakásügyi hatóság által összeállított névjegyzék-tervezettel nem értett egyet, a vitában a végrehajtó bizottság döntésére volt szükség. Ez a tanácsrendelet szintén foglalkozott a lakások kiutalásával összefüggésben lévő díjak elengedésével, mérséklésével és más kedvezmények biztosításával, valamint a lakbérek csökkentésével. A tanács kimondta, hogy a jövőben a lakásigényléseket öt évenként meg kell újítani. A mintegy másfél évig hatályos rendeletet az 5/1982. számú tanácsrendelet váltotta fel 1983 elejétől. Ebben a jogalkotó fenntartotta a korábbi rendezés bevált megoldásait, az új szabályozás inkább azt a törekvést tükrözte, hogy a gyakorlat legyen alkalmas az új helyzetekben szükséges reagálásra. Ezért a rendelet ismertetésénél csupán utalni lehet a helyi jogszabály egyes új elemeire, mintsem megkísérelni annak egésze bemutatását. A lakáselosztási tervben kívánalomként jelentkezett, hogy külön kellett tervezni lakások biztosítását bírói ítéletek vagy hatósági határozatok végrehajtására, lépcsőzetes lakáscserék lebonyolítására, minőségi lakáscserékre. A különböző lakásellátási formákra jogosultság szempontjából figyelembe vehető jövedelmi és vagyoni értékhatárokat új összegben határozta meg a tanács, ezek merev alkalmazását oldotta azzal, hogy kisebb mértékű túllépést a besorolásnál figyelmen kívül lehetett hagyni. Bérlő-, illetve vevőkijelölési jogot biztosított a tanácsrendelet a városi mellett a megyei végrehajtó bizottság részére is. Az otthon-házak köre e jogszabály alapján bűvült a szobabérlők háza külön kategóriájával. így most már a garzonház és a nyugdíjasok háza mellett ez is sajátos elhelyezési lehetőséget biztosított. A tanácsrendelet bevezette az előtakarékosság intézményét a végleges elhelyezés anyagi feltételeinek eléréséhez, másrészt lakásigénylési letétet rendszeresített. Ennek összege az igényelt lakás jellegétől és az igényjogosultságtól függően változott, a letétet az OTP kezelte. A tanács rendelkezett a lakásigénylések időszakos megújításáról, sőt a jövőre vonatkozóan — az előírás szerint — ezt öt éves időközönként rendszeresen végre kellett hajtani. Külön szabályokat tartalmazott a rendelet az üres lakásokkal kapcsolatos eljárásokra, hiszen itt még fenntartási költségek is jelentkeztek, melyek viselését rendezni volt szükséges. A tanács lehetővé tette, hogy az IKV részére a lakáscserék szervezett elősegítésére lakásokat adjon át a lakáshivatal, s elveket rögzített a cserében érintett lakások értékesítésére. Ez a tanácsrendelet foglalkozott az állami bérlakások elidegenítésével kapcsolatban néhány kérdéssel, így azzal is, hogy mely házak esetében kell megtagadni az értékesítést. Egy év múltán 4/1983. számú rendeletében több kérdésben módosító szabályokat fogadott el a tanács, a kiegészítő előírások közül említést érdemel az a paragrafus, 146
