Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
jainak megbízatása 2 évre szól. Ezt a rendeletet 1976-ban és 1980-ban kisebb mértékben módosította a tanács, majd ez utóbbi változtatást követően egy év múlva bocsájtott ki új helyi rendeletet. Időközben azonban még jelent meg egyéb helyi rendelet is lakásügyi témában. A 8/1974. számú tanácsrendeletben a lakásellátási formákra jogosultság feltételeit állapította meg a tanács a tanácsi bérlakásokra, a tanácsi értékesítésű lakásokra és az OTP beruházásában épülő társasházi lakásokra vonatkozóan. Mindhárom kategóriánál a jövedelmi és vagyoni viszonyok szerint különböztetett a jogalkotó. 1978-ban a 3-as számú tanácsrendelet az értékhatárokat módosította, az 1980. évi új rendezés is a korábbiaktól eltérő összegszerűségeket rögzített, de tanácsi bérlakásra jogosultságát — jövedelmi és vagyoni viszonyaitól függetlenül — elismerte a gyermekét egyedül nevelő és eltartó személynek, valamint az egyedülálló nyugdíjasnak, illetve nyugdíjas házaspárnak. A kormányzati tényezők ez időtájt elhatározták a lakásépítés fejlesztését, és a lakáselosztás új rendszeréről is véleményt mondtak. Ez az állásfoglalás különösen arra irányult, hogy a fiatal házasok és az egyedülállók kulturált, de mégis olcsó elhelyezéshez jussanak jogos lakásigényük kielégítéséig is. Ezért a 4/1976. számú rendeletében a szegedi tanács Fiatalok Otthonának alapítását mondta ki, s meghatározta az otthonban történő elhelyezéssel kapcsolatos legfőbb célkitűzéseket, valamint az elhelyezés feltételeit. A jogalkotó átmeneti elhelyezésnek szánta az otthonba költözést, erre azok a fiatal házasok, esetenként egyedülállók kaptak lehetőséget, akik vállalták, hogy lakásépítő szövetkezetbe tagként belépnek, rendelkeznek az ehhez szükséges megtakarítással (legalább 15 ezer forinttal) és havonta ezer forintos előtörlesztésre hajlandók. A tanácsrendelet szerint a Fiatalok Otthonának lakóegységei nem minősültek lakásnak, s azokra a Polgári Törvénykönyvnek a dolgok bérletére vonatkozó előírásait kellett — a rendeletben jelzett eltérésekkel és kiegészítésekkel — alkalmazni. Az Otthon fenntartásáról, a közös használatú helyiségek és területek takarításáról az Ingatlankezelő Vállalat gondoskodott, s beszedte a lakóegységenként megállapított bérleti díjat, havi 400,-Ft-ot. Ez a kapcsolódó szolgáltatások (központi fűtés, melegvíz, felvonó, stb.) ellenértékét is magába foglalta. Az Otthon bérlőit a lakásügyi hatóság jelölte ki, közöttük külön kategóriát képeztek a város egészségügyi intézményeiben dolgozók, valamint a támogatásra érdemes művészek és sportolók. A tanácsrendelet részletezte, hogy a bérlőt milyen jogok illetik meg, s melyek az őt terhelő kötelezettségek. Az Otthonban elhelyezés határozott időre, legfeljebb 5 évre szólt, amit egy alkalommal 2 évvel meg lehetett hosszabbítani. Részletes előírások intézkedtek a bérlet megszűnéséről. A kezdeti tapasztalatok gyakorlati hasznosítását célozta a 2/1977. számú tanács- rendelettel megvalósított módosítás. Ezek közül említést érdemel: a jövedelmi és vagyoni viszonyoktól függően írta elő a tanács, hogy az Otthonban elhelyezett személy mikor tartozik tanácsi értékesítésű lakást vásárolni, illetve az akkor ismert akciók keretében lakást építeni. Az új rendelkezések közül utalunk a végrehajtó bizottság azon kötelezettségére, mely szerint az éves lakáselosztási tervben az Otthonban lakók lakásigényének végleges kielégítésére külön keretet tartozott biztosítani. 144