Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
gyermekes családok, stb.), s előírta, hogy a lakások többségét fizikai és a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozók, legalább 20%-át pedig fiatal házasok részére kell biztosítani. Az évenként összeállításra kerülő névjegyzéket közszemlére kellett bocsájtani, erre bárki észrevételt tehetett, amit a lakásügyi hatóság megvizsgált és szükség szerint intézkedett. Ezt követően került a névjegyzék a végrehajtó bizottság elé, e szerv azt az első negyedévben köteles volt megtárgyalni és elfogadásáról dönteni. A jóváhagyott névjegyzéket ugyancsak nyilvánosságra kellett hozni. A lakáskiutalás, illetve értékesítés a jóváhagyott névjegyzék szerint történt, mégis úgy, hogy a lakásügyi hatóság intézkedése előtt tartozott az igénylő körülményeit a helyszínen megvizsgálni. Ha a besorolást lényegesen befolyásoló eltérést tapasztalt, jogosult volt őt a névjegyzékből törölni, s erről határozatban intézkedni. Külön társadalmi ellenőrzési megoldást is tartalmazott a tanácsrendelet, erre a célra lakásügyi társadalmi bizottság életre hívásával és működtetésével. E bizottság 45-65 főből állt, tagjai a végrehajtó bizottságtól kaptak megbízást, a bizottság szervezetére és tevékenységére vonatkozó alapelveket ugyancsak a rendeletben rögzítette a tanács. Döntő feladatként jelölte meg a lakásra jogosultság megállapításában, a lakásigénylés adatainak, az igénylők lakáskörülményeinek és az igénylőkre vonatkozó bejelentéseknek a kivizsgálásában való közreműködést, továbbá a lakásügyi hatóság ügyfélfogadásán történő részvételt. A társadalmi bizottság javaslattételi joggal rendelkezett a lakásügyi hatóság irányában, s természetesen a végrehajtó bizottsághoz is eljutottak észrevételei. A lakásügyi tanácsrendelet részletesen szabályozta a lakáshasználatba-vételi díj csökkentésének feltételeit, arra vagy annak egy részére részletfizetési kedvezmény biztosítását, esetleg fizetési halasztás megadását, s kitért az országosan megállapított lakbér mértéke csökkentésének eseteire is. A tanács három év elteltével 1/1974. számú rendeletével a lakásellátás kérdéseiben új szabályozást produkált, s az eltelt időszakban szerzett tapasztalatokra figyelemmel finomította előírásait a nélkül, hogy a korábbi rendeletet ez alapjaiban érintette volna. Az új megoldások közül említést érdemel, hogy a lakáselosztási tervben a munkások részére biztosítandó lakásokat külön fel kellett tüntetni, s az elosztható lakások 10%-ában maximálta a tanács a bérlő- és vevőkiválasztás céljára biztosítható lakások mennyiségét. A lakások elosztásánál néhány lakáspolitikai célt külön is megjelölt, így pl. azt, hogy az eredetileg üzlet céljára épült, de lakásnak használt helyiségeket fokozatosan ki kell üríteni, váltólakások biztosításával elő kell segíteni a városrekonstrukciót. Törekedni kell a pincelakások, a társbérletek és a szociális követelményeknek meg nem felelő lakások felszámolására, a tanácsi intézményekben lévő lakások eredeti rendeltetésük céljára történő visszaadására, a házfelügyelői szolgálati lakások biztosítására. A bérlő- és vevőkiválasztási jog ellenértékét mo-enként fix összegben határozta meg a rendelet, s kimondta: ha a közületi szerv az előző évben 100 ezer forinton felüli értékű társadalmi munkát végzett a tanácsi feladatok támogatására, a kiválasztási jog ellenértéke 50%-áig kedvezményben részesülhet. Az új előírás szerint a tanács a különböző lakásellátási formákra jogosultság feltételeit három évenként újra megállapította. A lakásügyi társadalmi bizottság létszámát 25 főben rögzítette azzal, hogy tag143
