Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
kérdéseit, bevezették a lakásépítési hozzájárulást és a lakáshasználatba vételi díjat, meghatározták a lakbéreket, valamint az albérleti és ágybérleti díjakat. A tanácsok részére a jogalkotó egyúttal felhatalmazást adott arra, hogy a központi rendelkezések helyi végrehajtásának szabályait rendeletben megállapítsák. Erre figyelemmel alkotta meg a szegedi tanács az egyes lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról szóló 1/1971. számú rendeletét, mely a helyi lakásgazdálkodás, valamint a lakásügyi igazgatás legfontosabb vonatkozásait volt hivatott szabályozni. Az országos lakásügyi jogszabályok az akkori gazdaságirányítási rendszer reformjának keretében az állampolgárok viszonylag széles körét érintették, s addig nem ismert nagyságrendű feladatokat róttak a tanácsi szervekre is. A tanácsrendelet a lakásügyekkel kapcsolatos helyi fogalommeghatározások után rögzítette a lakáselosztási terv tartalmát. A tanács felhatalmazta a végrehajtó bizottságot, hogy külön megállapodás alapján közületi szervek részére bérlő-, illetve vevőkiválasztási jogot biztosítson, a kedvezményezett szervezet ennek ellenértéke fejében a tanács fejlesztési alapja javára, a további lakásépítkezések anyagi hozzájárulásaként meghatározott összeget volt köteles fizetni. A helyi jogi rendezés kiterjedt a különböző kategóriájú (tanácsi bér-, tanácsi érté- kesítésű, illetve szövetkezeti és takarékpénztári építésű társas) lakásokra való igényjogosultság feltételeinek rögzítésére, ezek értékelésénél a lakásigénylő és családtagjai jövedelmi viszonyai, vagyoni és szociális helyzete volt meghatározó. A lakásigénylésben közölt adatok feldolgozására és értékelésére pontrendszert és számítási táblázatot adott közre a tanácsrendelet, e szerint kellett elvégezni az igénylők besorolását az egyes lakásformákra, valamint az egymás közötti rangsorra. A rendelet értelmezte a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kapcsolódó fogalmakat és értékhatárokat. Jelentősek voltak a tanácsrendeletnek azok a megállapításai, melyek a lakásigény mértékére vonatkoztak. E téren a többletszobára jogosultság feltételeit sorolta fel a jogalkotó tanács, az egészségi állapotot, a családi körülményeket, a foglalkozást, illetve a betöltött munkakört, tevékenységet tekintette ilyen szempontból meghatározó tényezőnek, és ebben a körben adott eligazítást az igénylők és az eljáró lakásügyi szervek részére. A lakásigényléshez a helyi jogszabály igénylőlapot rendszeresített, melyhez különböző igazolásokat kellett csatolni. Úgy rendelkezett, hogy az igénylő a személyi körülményeiben időközben bekövetkezett jelentős változásokat (ezeket külön fel is sorolta) köteles a lakásügyi szervhez 15 napon belül bejelenteni. Ha ezt elmulasztotta és ennek folytán jogtalan előnyhöz jutna, az igénylőt törölni kellett az esedékes besorolásból, s kérelmét mint új igénylést csak a következő évben lehetett újra sorolni. Ha figyelembe vesszük, hogy az igénylések száma évről évre nőtt, ez a szankció meglehetősen szigorú következményeket eredményezett. A tanácsrendeletben külön fejezet foglalkozott a lakásigénylők és a különböző tartalmú igénylések nyilvántartásával. Ennek alapján vált lehetővé az egyes lakásellátási formák szerint elkülönített igénylések számítógép alkalmazásával történő évenkénti sorolása. Az ehhez szükséges értékrendet a végrehajtó bizottság állapította meg. A tanácsrendelet kitért a kielégítési sorrendnél alkalmazandó elsőbbségi okokra (veszélyeztetett körülmények között élők, lakással egyáltalán nem rendelkezők, több142
