Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
gyakat a kivitelező nem szállította el és a közterületet nem szabadította fel, a díj megfizetése egyedül őt terhelte. A rendelet viszont kiterjesztette a díjfizetés alóli mentesség eseteit. A szabálysértési tényállások köre némileg bővült, jórészt az építkezésekkel összefüggő szabálytalanságokat érintve. Ezt a tanácsrendeletet 1966-ban, majd 1968-ban két alkalommal is módosította a tanács. Ennek keretében megszűnt az a tilalom, mely szerint közterületen élelmiszer, gyümölcs nem árusítható, illetve ilyen célra nem adható engedély. Végül 1970-ben a rendelet egészét hatálytalanította a tanács, s az új szabályozásra éveket kellett várni. Ezen idő alatt csak az országos jogszabály, a 22/1970. /XI. 18./ ÉVM-KPM. sz. együttes rendelet volt Szegeden is alkalmazható. Az új helyi rendezést 1974-ben hozta létre a városi tanács. Előírásait az együttes miniszteri rendelethez kapcsolta. Gyakorlati megfontolások folytán bővült az engedély nélküli közterület-használat lehetősége, így pl. szükségtelen volt nyomvonal jellegű létesítményekhez, feltéve, hogy elkészülésük után nem zavarják a közterület rendeltetés- szerű használatát. Mentesek voltak az engedély alól a közművek (elektromos, gáz, víz, csatorna, távfűtő) vezetékeik halasztást nem tűrő helyreállítása céljára történő hibaelhárítás esetén. A rendelet melléklete tartalmazta a díjszabást, a díjfizetés alól tanácsi intézmények (Szabadtéri Játékok, Ipari Vásár Igazgatósága, Szolgáltató Üzem) részére adott felmentést. Ez alól fontos okból a végrehajtó bizottság is mentesíthetett, külön méltánylást érdemlő esetben pedig a közterület-használatot engedélyező hatóság is jogosult volt részben vagy teljes egészében a díjfizetésre kötelezést mellőzni. A tanácsrendelet 1974 közepe és 1990 vége között volt hatályos, az új szabályozást már az önkormányzat közgyűlése produkálta 1991 elején. A közterület-használat sajátos esetével álltunk szemben, amikor valamilyen okból (építés, javítás, hibaelhárítás, stb.) a közterületet, annak felületét meg kellett bontani. Az út- és parkburkolat felbontásáról és helyreállításáról az 1/1961. számú tanácsrendelet intézkedett első alkalommal. A jogszabály elöljáróban felsorolta a szabályozás szempontjából közterületnek minősülő objektumokat (út, utca, tér, nyilvános közkert, piac, és vásártér), valamint megjelölte a burkolatbontásra jogosult szerveket részben tételesen (pl. Gázmű Vállalat), részben pedig profiljukra utalással (építő- és szerelő- ipari vállalatok és szövetkezetek). A tanács az akkori kerületi tanácsi végrehajtó bizottságok feladatává tette, hogy félévenként készítsenek burkolatbontási tervet, s bontási engedélyt csak e tervbe beilleszthető munkákra adhatott ki a kerületi építési és közlekedési hatóság. Természetesen a rendelet kivételt tett olyan esetekben, amikor a bontás nem szerepelt ugyan a tervben, de a munka azonnali elvégzése közérdekből szükséges volt és azt káros következmények nélkül nem lehetett elhalasztani. E körbe elsődlegesen a közművek vezetékei meghibásodásának elhárításával, kijavításával kapcsolatos munkák tartoztak, de bejelentési kötelezettség ezekre is fennállt. A rendelet a nagyobb útjavítási, építési és a villamosvágányokat érintő munkák megkezdése előtt helyszíni egyeztetést követelt meg annak érdekében, hogy a munka elkészülte után a bontást más, egyéb okból ne kelljen ismét elvégezni. Részletes előírások voltak találhatók a burkolatbontási engedély iránti kérelemre, az engedély tartalmára és azok nyilvántartására, valamint a bontás ellenőrzésére és a munka során 138
