Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

szükséges biztonsági intézkedésekre, hiszen a munkálatok a közlekedést közvetlenül érintették. A bontásra és a helyreállításra részletes előírásokat tartalmazott a tanácsrendelet. Ez kiterjedt a kivitelezés műszaki kérdéseinek rögzítésén túl a környezet kímélő befo­lyásolására éppúgy, mint a bontás utáni helyreállítás megoldásaira. A jogalkotó testü­let külön is meghatározta a munkákat végző vagy végeztető felelősségét a megfelelő kivitelezésért és a szakszerű, határidőre történő helyreállításért. Ennek időtartamát két hétben állapította meg a munkaárok betöltésétől számítva, elmulasztását szabálysértés­sé minősítette. A tanácsrendelet hét és fél évig volt hatályos, megszűntetését minden bizonnyal az indokolta, hogy új országos jogszabályok kibocsájtására került sor, me­lyek nyilvánvalóan befolyásolták a helyi rendezés lehetőségeit. A tanácsi közutak, a járdák és a parkterületek felbontásáról és helyreállításáról szóló 1/1969. számú tanácsrendelet a címében is, de az általános rendelkezések között adott fogalommeghatározásban is kiemelte, hogy a rendezés a tanácsi közutakra vonat­kozik csupán, s hatálya az országos közutakra, valamint a saját használatú utakra nem terjedt ki. Útügyi hatóságnak deklarálta a közterület fekvése szerinti kerületi építési és közlekedési szakigazgatási szervet. A rendelet erősítette azt a korábban is megjelölt, de feltehetően nem kellően ér­vényesült elvet, hogy a burkolatbontással járó munkákat az érintett szerveknek össze kell hangolniok, s útbontással járó építés vagy javítás megkezdése előtt a közművek időszerű karbantartását, korszerűsítését vagy bővítését is szükségesnek tartotta elvé­geztetni. Az útügyi hatóság részére — ha az egyéb jogi feltételek ehhez adottak voltak — biztosította azt a jogot, hogy a közművek fenntartóit kötelezhette egyes munkálatok elvégzésére, vagy — ha erre nem volt mód — utóbb a bontás iránti igényüket a közér­dek sérelme nélkül elutasíthatta, esetleg a helyreállítást szigorúbb feltételekhez köt­hette. A tanácsrendeletnek azon előírásait tartjuk érdemesnek kiemelni, melyek a bon­tásnál és a helyreállításnál a környező fák és egyéb növényzet megóvására, az esetleg megsérült vagy tönkrement növényi kultúra pótlására vonatkoztak. A jogalkotó arról is rendelkezett, hogy éjszakai órákban bontást csak közmű rendkívüli meghibásodása esetén, kárelhárítás céljából és csak a szükséges mértékben lehet végezni. Mintegy hat év múlva került újból szabályozásra ez a kérdéskör. Egyes utak és zöldterületek, valamint a járdák felbontásáról és helyreállításáról a 4/1975. számú ta­nácsrendelet az előírások korszerűsítését és az utakról, valamint a járdákról szóló or­szágos jogszabályok szegedi végrehajtását célozta. Szabályozta a rendelet a munka- kezdési engedély szükségességének eseteit, a munka elvégzése után pedig — ha a vég­leges helyreállítás valamilyen okból nem volt lehetséges — az ideiglenes jellegű hely­reállításról is intézkedett. Ha a városban új út épült, az ezt követő harmadik naptári év végéig az úttesten bontásra engedélyt nem lehetett kiadni, a tilalom alól a végrehajtó bizottság adhatott felmentést. A jogalkotó rendeletében előírta, hogy a tanácsi útügyi hatóság a következő év útépítési és -korszerűsítési munkáinak jegyzékét a közműveket üzemeltetők részére küldje meg, azok pedig ennek ismeretében jelentsék be a követke­ző évi, útbontással járó terveiket. — A tanácsrendelet közel 12 éven keresztül funkcio­nált, az önkormányzat közgyűlése 1991 végén helyezte hatályon kívül. 139

Next

/
Thumbnails
Contents