Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

latok létesítményeinek elhelyezésére, anyagaik, eszközeik tárolására, a tiszai rakpartok használatára, továbbá alkalmi árusítás céljára.

A közterület-foglalás engedélyezését a rendelet a tanácsi építési és közlekedési szerv hatáskörébe utalta, a használat jellegétől függően azonban szükség volt más szakhatóságok (rendőrség, útügyi szerv) véleményét is előzetesen beszerezni és az engedélyben érvényre juttatni. A tanácsrendeletben néhány különös figyelmet érdemlő eligazítás is fellelhető. Ilyen pl. az, hogy tilos utcán, járdán, üzletajtónál gyümölcsöt és más élelmiszert kirakatszerűen tárolni és árusítani, így ilyen célra közterület-foglalási engedély sem volt adható. Egy-egy ilyen példa is alkalmas annak illusztrálására, hogy az életviszonyok időről időre változnak, s ezeket a jogi szabályozásnak követnie kell, ellenkező esetben nem lesz alkalmas a társadalmi folyamatok befolyásolására.

Az engedélyben kötelezni kellett a közterület használóját az útburkolatok, fák, kertészeti tárgyak, csatornák, szobrok, építmények kíméletére, a használat folytán előállt rongálások szakszerű és kifogástalan megszűntetésére, az eredeti állapot helyreállítására. A közterület-foglalást határozott időtartamra (évre, hónapra, napra, idényre) lehetett engedélyezni, de a tanácsrendelet a határozatlan időre, visszavonásig érvényes engedélyezést is biztosította. Az engedély szerinti joggyakorlás szüneteltethető volt, a hatóság kérelemre meg is hosszabbíthatta annak idejét.

A közterület-foglalás általában díjfizetés ellenében volt engedélyezhető, a díjak mértéke árhatósági megállapítástól függött. A tanácsrendelet foglalkozott a díjak esedékességével, beszedésének vagy behajtásának szabályaival. Rendelkezett azon esetekről is, amikor a közterület-foglalás mentes volt a díjfizetés alól. Ezek közé sorolta a honvédségi, a tűzoltósági, a rendőrségi célú építkezéseket és létesítményeket, a mentőszolgálat és a posta, valamint a vasút meghatározott objektumait és berendezéseit, a középítkezéseket, ezek körébe vonta pl. a kórházi, a szociális otthoni és más hasonló rendeltetésű építkezéseket, a közművek berendezéseit, az árvízvédelmi létesítményeket.

Rendelkezett a közterület-foglalás megszűnéséről és az engedély megvonásáról. Ez utóbbira leginkább az szolgált alapul, hogy az engedélyes a közterületet nem a megszabott módon vagy célra használta, vagy az engedély előírásait nem tartotta be, azokat nem kellő időben vagy módon teljesítette. Az engedély nélküli közterület-foglalást vagy az engedély feltételeinek megszegését a rendelet szabálysértéssé minősítette.

Az újabb tanácsrendelet megalkotását az tette szükségessé, hogy az 5/1961. /111.19./ ÉM. számú rendeletével az építésügyi miniszter kiadta az Országos Építésügyi Szabályzatot, mely országos viszonylatban meghatározta a közterület-használat szabályait. így a helyi rendezés érthetően csupán a szegedi sajátos adottságokra terjedhetett ki. Ilyenként említhetjük a tanácsrendelet azon szabályait, melyek szerint nem szükséges engedélyt kérni tüzelőszállítás, költözködés, építési vagy bontási munkák esetén, ha az anyagok, tárgyak közterületi tárolásának időtartama a tíz órát nem haladja meg.

A díjfizetési előírások a korábbinál részletezőbbek, külön szabályok találhatók pl. az építkezéseknél az építtető és a kivitelező egyetemleges fizetési kötelezettségére, ha azonban a műszaki átadás-átvétel után az anyagokat, munkagépeket, felszerelési tár137